Miért van az, hogy egy munkahelyen sem akarok dolgozni?

Miért van az, hogy nem érdekel semmi? Semmi olyan ahol vannak kollégák, ahol meg kell felelni? Miért nem akarok bizonyítani?

Lustának nem mondanám magam, minden nap főzök-sütök, a hatalmas udvarunkat rendezem (nőként füvet nyírok egy hatalmas telken, fát hasogatok, kertészkedem) takarítok, a gyerekemmel tanulok, a kicsire vigyázok. Mások ugyan nem minden napos szinten, de csinálják ezt munka mellett. Én viszont nem dolgozom munkahelyen, háztartásbeli vagyok. Máskor meg rosszul érzem magam, hogy a férjem fizet mindent. Ugyanakkor neki így jó és végülis nekem is. Csak néha eszembe jut, hogy én képtelen lennék dolgozni, nem érdekelne semmi. Sokkal szívesebben csinálom itthon a fizikai munkákat, mint egy munkahelyen valami mást aminek esetlegesen tétje van, meg kell küzdeni a főnökkel, kollégákkal. Nem azzal van a bajom, hogy nem szeretem az embereket, mert vannak barátaim. A munkavállalástól pedig mégis félnék és nem érezném jól magam. Miért van ez? Egy ideje kicsit böki az oldalam, hogy kéne egy melóhely.

Talán ha lenne egy vállalkozásom...de ott is az ügyfelekkel kéne egyeztetni stb.

A másik meg az, hogy csak érettségim van, 18 évesen már szültem és azóta nem dolgoztam/nem tanultam tovább. Most kezdem érezni esetenként, hogy én nem tartom ennyire kevésnek magam, de amint írtam a munkával, pénzekereséssel járó dolgoktól pedig írtózom.

27/nő