Csak én látom úgy, hogy manapság a felsőoktatás nagyon felhígult?

Az, hogy ti mit tartotok minek, senkit nem érdekel.

Mi lesz a következő?

Adjunk mindenkinek diplomát, sőt rögtön kettőt, plusz három nyelvvizsgát?

Így máris az EU első helyén fogunk szerepelni....

Ennyire hülyék nem lehettek

A tények viszont tények.

Néhány évvel ezelőttig nem volt elég diplomás. Néhány szakmában most sincs. A fiatalokba azt sulykolták, hogy egyetem, egyetem, egyetem. Mostmár nyilván ahogy várható is volt, ez megfordult. Most szakiként olykor jobban lehet keresni, mint diplomával és most nem csak a pedagógusokra, ápolókra gondolok.

Szerintem nincs ezzel baj. A hiány miatt lassan visszaorientálódnak az emberek a szakma szerzés fontossága felé, majd a körforgás kezdődik előről. Hol ebből van hiány, hol abból. Egyensúlyi állapot csak komoly tervezéssel, eleve elrendeltetett sorssal működhetne, az meg azért ugye durva lenne.

Egyetemista vagyok, és szerintem is nagyon felhígult a felsőoktatás, meg a közoktatás is egyébként.

Én viszont úgy gondolom, hogy a munkaerőpiac úgyis beárazza az embert. Ha nincs meg a tudásod, ötös diplomával sem vesznek fel.

Ha tudsz, akkor is felvesznek, ha még nem végeztél (gyakornoknak), vagy ha nincs is az adott szakirányra semmilyen papírod (I.T szektorban ez nem ritka).

Ebben az is szerepet játszik, hogy egyre többeknek van lehetősége bejutni a felsőoktatásba és így egyre alkalmatlanabb emberekepet képeznek minden területen. Persze ott a mesterképzés következő szűrőnek, de oda is simán bekerülnek a kevésbé értelmesek az alacsonyan levő léc miatt.

Bölcsész- és társadalomtudományi szakokon messze túl sok a férőhely, és a végzettek töredékére van szükség a munkaerőpiacon. Attól még közel sem igaz, hogy minden bölcsészképzés haszontalan büfészak, csak nem olyan társadalomban élünk, ahol ilyen mennyiségben szükség lenne rájuk.

Én két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik az, hogy szerintem a bölcsészet- és társadalomtudományi szakoknak messze nem az a problémája, hogy túl sok a férőhely és nincsen szükség annyi X szakos diplomásra. Egyrészt meg lehet nézni, hogy konkrétan mennyi is az annyi (mert még mindig nem a bölcsészet- és társadalomtudományi szakokra jelentkeznek a legtöbben...) és azt a szakot valójában hányan végzik el. Majd az megint egy külön kérdés, hogy a végzettek közül hányan tanulnak tovább mesterképzésen, hányan akarnak egyáltalán a képzésüknek megfelelő területen elhelyezkedni és hányan tudnak és itt nem az a legfőbb kérdés, hogy találnak-e olyan lehetőséget. Példának okáért mi a nagy büfészakunkon (ami nyelvszak) 80-an kezdtünk és 12-en diplomáztunk le, illetve még egy-két ember bent van az egyetemen csúszás/halasztás miatt. Ha munkát keresel, akkor pedig azzal szembesülsz, hogy nem tudsz fordítani, nem tudsz tolmácsolni, nem tudsz tanítani, nem értesz a médiához, nem tudsz cikkeket írni stb. Ezek a szakok alapvetően a későbbi tanulmányokra és tudományos munkára készítenek fel, nem pedig a munkaerőpiac elvárásainak megfelelően képzik az embereket. Ennek pedig nem kellene törvényszerűen így lennie, vannak erre kifejezetten jó példák is pl. be lehetne vezetni a gyakorlatot, lehetnének gyakorlatiasabb tárgyak és lehetne több szakmai lehetőség (gondolok akár tudományos tevékenységre is).

A másik pedig az, hogy szerintem a szakmák népszerűtlenségének sem az az oka, hogy a fizikai munka nehéz. Egyszerűen olyan a szakmunkás képzés (a színvonala, a leadott ismeretek, a használt eszközök, maga a közeg stb.), hogy a picit is jobb képességű vagy a jobb háttérből érkező fiatalok vagy akár felnőttek, nem azt fogják választani. Rengeteg embernek szerintem az az első emléke a szakmunkás képzéssel kapcsolatban, hogy általános iskolából azok mentek szakmát tanulni, akik bukdácsoltak, verekedtek, lógtak stb. és az volt a fő érv, hogy "az jó, mert ott nem kell tanulni". Szakmát tanító ismerőseink is el szokták mondani, hogy az egész osztályban van talán egy diák, aki azért van ott, mert őt tényleg érdekli az a szakma és meg szeretné tanulni. Valamint ők is bevallják, hogy egyszerűen nem tudják őket felkészíteni arra, hogy ők jó szakmunkások legyenek, mert ehhez nem adottak a feltételek. Persze mindenki azonnal vállalkozó akar lenni, mert a csapból is az folyik, hogy egy szaki mennyi pénzt el tud kérni... csak amúgy abba senki nem gondol bele, hogy ért-e egyáltalán a szakmájához, mert ez ugyanúgy probléma a szakképzésben is mint a felsőoktatásban. A felnőttképzés persze más, de az az esetek nagy százalékában arról szól, hogy befizeted a pénzt (mert felnőttként már az esetek többségében nem tudsz beülni az iskolapadba és tanfolyami formában szeretnél tanulni), majd a végén kapsz egy papírt és ugyanúgy nem értesz semmihez. Én akartam az egyetem mellett szakmát tanulni, mert érdekelt pár dolog, de gyakorlatilag mindenki lebeszélt róla és én sem láttam egy biztosan jó döntésnek, hogy belevágjam.

Kedves 15, a 9-es vagyok.

Mesterkepzesnel ha gyengebb egyetemen csinatad meg a BSc mernokit es a BME-re akarsz fevetelizni(mondjuk gepeszre), akkor elarulom, hogy mindenkit felvesznek aki elmegy a felvetelire es eloadja a minimum kettes szakdolgozatat. Az mas kerdes, hogy utana bent is maradnak-e. En magamrol tudom, hogy nem menne(hiaba vennenek fel meg a BSc-re se lenne pontom) de barataim akik szinten “gyengebb”(ez mondjuk nagyon relativ) intezmenybol mentek at, valahogyan kepesek voltak felvenni a tempot, jobb kepesseguek voltak es az abszolvalast(tehat a 4 felevet) lenyomtak, valaki allamvizsgazott valaki meg nem. De felhigult, ez teny es valo.