Tanári pálya. Mi szól mellette, és mi ellene?

Én tanárnak készülök (biológia és kémia).

Én azt mondom,hogy csak akkor menj,ha elkötelezett vagy. Tényleg nagyon sok h.lye diák és szülő van. Ezeket ki kell bírni.

Általános iskolában vagy középiskolában szeretnél tanítani?

Pedagógusgyerek vagyok, anyámnak ez hivatása, szívesen tanít, örül a sikereknek, de azt mondta, hogy az unokája sem lehet pedagógus, ő csalódott, sok idióta szülő van, sokszor a saját pénzén finanszírozza a munkáját, de már közel van a nyugdíjhoz.

Csak annak ajánlom, aki nagyon elkötelezett, nincsenek illúziói, van B terve, és anyagilag stabil lábakon áll.

Én tanárként dolgoztam 3 évig. Nem egyben volt 3 év, először másfél évig helyettesítettem egy GYES-en lévő tanárnőt. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy lehet, hogy mégsem ez az ideális munka számomra. Aztán egy évig voltam tanár egy másik iskolában. (Nem találtam más állást, ott meg épp hiány volt.) A végére kikészültem. Elhatároztam, hogy soha többé, bár magát a tanítást kifejezetten szerettem.

Évekkel később, amikor rendszergazda lettem egy szakgimiben, hosszas rábeszélések után végül elvállaltam egy óraadó állást is. (Gyakorlatilag egy félállásnak megfelelő mennyiségű tanóra.) Nagyon jó osztályokat kaptam, élvezet volt tanítani, de egyszerűen sok volt. Ez volt az utolsó pont, amikor egyáltalán szóba jött a tanári pálya. Azóta kategorikusan elzárkózok tőle, tök mindegy, mennyit ajánlanak, vagy mennyire próbálnak rábeszélni.

Hogy mi szól mellette, és mi szól ellene, az erősen egyénfüggő is. Ami számomra mellette szólt, az egyrészt az, hogy szeretek tanítani, a visszajelzések alapján értek is hozzá, és egyszerűen jó érzés hozzájárulni mások, ezáltal pedig a világ fejlődéséhez. (Bocs, ha ez kicsit filozofikusan hangzott...)

Sokan határozott előnynek szokták említeni a rengeteg szünidőt, meg a kevés heti munkaórát. Na, ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Olyannyira nem, hogy pont a munkaidő volt az egyik, ami miatt soha többé nem akarok tanárként dolgozni. A "heti 22 óra" szépen hangzik, de arról feledkeznek el sokan, hogy ehhez azért adódnak járulékos elfoglaltságok. Főleg a kezdeti időszakban, vagy ha új tantárgyat tanítasz, akkor egy-egy órára van, hogy az óra időtartamánál jóval hosszabb felkészülés szükséges. Ugyanis az órákra fel kell készülni. Ez egy rutinos, több évtized gyakorlattal rendelkező tanárnak, aki ugyanazt tanítja már vagy 10 éve, lehet, hogy csak 10 perc, de egy pályakezdőnek, vagy olyannak, aki számára új tantárgyat kell, hogy tanítson (hiszen időnként megjelennek új tantárgyak), annak ez akár másfél-két óra is lehet. Főleg, ha nincs tankönyv, feladatgyűjtemény, neked kell ezek hiányát pótolni, feladatsorokat, segédleteket készíteni, stb. Ezzel már túlléptük a heti 40 órát, és ebben még sem a dolgozatok összeállítása és javítása, sem az egyéb kötelezettségek, statisztikák, adminisztráció nincsenek benne. Egy-egy izmosabb időszakban hétvégéje is alig van az embernek. Mióta nem vagyok tanár, azóta érezhetően több a szabadidőm. Végzek a napi 8 óra munkával, és másnap reggelig rá sem kell gondolnom, azt csinálhatok, amihez kedvem tartja. Tanárként volt, hogy este 9-10-ig még a másnapra készültem.

A hosszabb nyári szünet sem tudja igazán kompenzálni a tanév alatti túlhajszoltságot; és egyébként a nyári szünet sem 3 hónap, ahogy a "legenda" tartja, hanem másfél, mert június végéig még elég sok teendő van, augusztus 15-én meg már alakuló értekezlet.

A fizetés személy szerint engem soha nem akadályozott, abszolút nem kerestem jól, de én az az emebr vagyok, aki inkább él szegényesen, de kiegyensúlyozottan, mint dúsgazdagon, de megterhelten.

A másik probléma a stressz. Persze, ez is alkat kérdése. Van, akinek ez könnyen megy, van, akinek nem. Egy tanár kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott a szülők felé, és kiszolgáltatott a fenntartó felé. Elvárás, hogy minden magatartászavaros, halmozottan hátrányos helyzetű neveletlen gyerekből zsenit csináljunk, de ha rá merünk szólni, hogy talán ne tanórán fesse a körmét, akkor kapjuk az életveszélyes fenyegetést apukától. (Megtörtént eset...) Közhely, de egy tanárnak nincs valódi eszköz a kezében, ha pedig nem megy minden tökéletesen, akkor ő van elkönyvelve alkalmatlan, pocsék embernek. Tudnék mesélni olyan történeteket, amikért Franz Kafka a fél életét odaadta volna.

Akkor tudom ajánlani a tanári pályát, ha tényleg ez az életed, és az sem baj, ha ezen kívül nem lesz életed. Ez egy komoly hivatás, rengeteg áldozattal.

Régen én is tanár akartam lenni.

Sztem nem stresszes a dolog. Megtart napi 4-5 órát. Dogákat javít. Hosszú nyári szünet, amikor azt csinál, amit akar. Lehet menni munkaidőben osztalykirandulasra, ilyen-olyan kirándulásra, programra.

Ezt a készülni kell az órákra dolgot meg végképp nem értem. Ott a tankönyv, mindig az abban következo tananyag jön. De amúgy ott a tanmenet az nem változik jelentősen évente.

Meg ha tanár az ember, akkor kb. Ranez a tankönyvben a címre és már abból tudja, h mizu van és miről kell beszélnie.

Aztán rajottem, h én nem érnem be annyi pénzzel, amit ott adnak. Havi 140 ezer nekem semmire nem lenne elég.

Sztem az csak annak éri meg, akit otthonro tudnak 250-300ezer/ hó összeggel támogatni pluszban, a tanárfizuja mellé.

Sajnos az én csaladom ezt a hobbiszakmát így nem tudja finanszírozni. Szóval lemondtam róla.

Sztem nem stresszes a dolog. Megtart napi 4-5 órát. Dogákat javít. Hosszú nyári szünet, amikor azt csinál, amit akar. Lehet menni munkaidőben osztalykirandulasra, ilyen-olyan kirándulásra, programra.

"Ezt a készülni kell az órákra dolgot meg végképp nem értem. Ott a tankönyv, mindig az abban következo tananyag jön. De amúgy ott a tanmenet az nem változik jelentősen évente.

Meg ha tanár az ember, akkor kb. Ranez a tankönyvben a címre és már abból tudja, h mizu van és miről kell beszélnie."

Ilyen marhaságokat tényleg csak az képzel, akinek fogalma sincs az egészről. Ez kb. olyan szintű szöveg, hogy "az informatika a világ lekönnyebb szakmája, az ember ül egész nap a gép előtt és a billentyűzetet nyomogatja".

#8

Köszönöm, jobbá tetted a napomat. Nagyon jót röhögtem 😂😂