Ez normális dolog 24 évesen?
24 éves vagyok, még eddig nem dolgoztam sehol.
Kb 2 hónap mulva megszerzem a szakmám, viszont ha arra gondolok, hogy el kell kezdenem munkahelyet keresni, állásinterjúra menni, munkahelyre bejárni egyszerűen szörnyen elkezdek izgulni, ideges vagyok ,rosszul érzem magam.
Nem kell félreérteni, semmi bajom a munkával, szeretnék dolgozni, nem vgyok lusta.
Egyszerűen rámtör ez a szorongás és nem akar elmúlni.
Nem vagyok szociális ember, elég introvertált vagyok, túl szoktam izgulni dolgokat, de nem ennyire.
Valószínűnek tartom, hogy változástól, az új dolgoktól félek, de nem igzán tudom kezelni.
Van itt más is aki hasonló helyzetben volt?
Nektek hogy ment az első munkahely keresés?
Hogyan tudnám összeszedni magam?
Én is intró vagyok. Érthető h így vagy vele, majd átmész rajta. Nálam az történt, h rájöttem, lepkefing az egész. Semmi különös nincs benne, ugyanúgy fogyatékos volt mindenki, mint a suliban. Én először gyárban voltam, nyilván ott azért tényleg butábbak az emberek, a főnökömön látszott hogy amúgy hót buta, rosszul tájékoztatnak, össze-vissza beszélnek. Postán is dolgoztam, be se tudtak rendesen tanítani, szartak bele az egészbe. Voltam biztosításközvetítő képzésen, ott azért komolyabbak voltak valamennyire, de csak felületes módon, jól öltöztek, jól beszéltek, de a tartalma a személyiségüknek üres volt. Nem éreztem magam "kicsinek", vagy "gyereknek", hanem pont, hogy felnőttnek, amikor 19 évesen elkezdtem dolgozni. Az izgulás teljesen elmúlt, mert rájöttem, hogy a felnőttek világa csak komolynak van eladva, de ugyanolyan ovis szinten működik minden - a kollégák kapcsolata is, a pletykálgatás, stb.
Interjún voltak érzetek, hogy idegen ember, tudod, és most teljesíteni kell. De mikor munkába kerültem, kiderült hogy azok is csak kétszínű, felszínes zombik. Csak addig tűnik komolynak, amíg ott első találkozáson eladja magát. Aztán már munka során látni, hogy hát ez az ember pont olyan, mint Mariska volt a suliban - kis buta, ügyetlen, idegbajos.
De mindenkinek más a tapasztalata. Valaki úgy érezhette, hogy ott felelősség van, komolyság, felnőttek vagyunk. Én sose éreztem ezt. Még egy normális álláshirdetést sem tudnak kiírni sokszor, a bért titkolják, ilyen alap dolgokkal nincsenek tisztában, hogy miről kéne tájékoztatni. Szerinted hogy lehetne őket komolyan venni? Mitől félsz? Ha szarok egyet a wcn, az tisztább munka, mint amit ők végeznek.
Sorry a roastért, de szívből ezt gondolom. :)
Ugyan ez volt nálam is.
Mindent túl izgultam,keresgéltem majd nagy nehezen telefonálgattam,sikerült,jött az interjú,fel vettek majd nem sokkal ki is tettek a korona miatt,apró tapasztalatot szereztem.
Vártam egy kicsit,rossz érzés volt hogy csak úgy ki dobtak,telefonálgattam és sikerrel jártam,itt nagyon interjú sem volt,mivel nem volt valami hú de szuper cég de fel vett a vállalkozó,le húztam pár hónapot,eléggé ki is voltam már a vége felé,pánikbeteg lettem,haza jöttem és kb ugyan ott tartok ahol eddig,félek csak nem tudom mitől?
Hiszen az emberek itthon és külföldön is 💩-nak egymásra,leginkább ezek a felszínes kapcsolatok vannak.
Sofőrként egy idő után le 💩 mindent,mert hát engem is le 💩 mindenki is.
Minden kezdet nehéz,idővel meg szokod és már meg sem kotyan az egész,arra kell figyelni hogy ne ess vissza,én sajnos vissza estem,igaz nekem mint ki derült szorongok is és depis vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!