Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Ez normális dolog 24 évesen?

Ez normális dolog 24 évesen?

Figyelt kérdés

24 éves vagyok, még eddig nem dolgoztam sehol.

Kb 2 hónap mulva megszerzem a szakmám, viszont ha arra gondolok, hogy el kell kezdenem munkahelyet keresni, állásinterjúra menni, munkahelyre bejárni egyszerűen szörnyen elkezdek izgulni, ideges vagyok ,rosszul érzem magam.

Nem kell félreérteni, semmi bajom a munkával, szeretnék dolgozni, nem vgyok lusta.

Egyszerűen rámtör ez a szorongás és nem akar elmúlni.

Nem vagyok szociális ember, elég introvertált vagyok, túl szoktam izgulni dolgokat, de nem ennyire.

Valószínűnek tartom, hogy változástól, az új dolgoktól félek, de nem igzán tudom kezelni.


Van itt más is aki hasonló helyzetben volt?

Nektek hogy ment az első munkahely keresés?

Hogyan tudnám összeszedni magam?



2021. ápr. 27. 23:27
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Én is intró vagyok. Érthető h így vagy vele, majd átmész rajta. Nálam az történt, h rájöttem, lepkefing az egész. Semmi különös nincs benne, ugyanúgy fogyatékos volt mindenki, mint a suliban. Én először gyárban voltam, nyilván ott azért tényleg butábbak az emberek, a főnökömön látszott hogy amúgy hót buta, rosszul tájékoztatnak, össze-vissza beszélnek. Postán is dolgoztam, be se tudtak rendesen tanítani, szartak bele az egészbe. Voltam biztosításközvetítő képzésen, ott azért komolyabbak voltak valamennyire, de csak felületes módon, jól öltöztek, jól beszéltek, de a tartalma a személyiségüknek üres volt. Nem éreztem magam "kicsinek", vagy "gyereknek", hanem pont, hogy felnőttnek, amikor 19 évesen elkezdtem dolgozni. Az izgulás teljesen elmúlt, mert rájöttem, hogy a felnőttek világa csak komolynak van eladva, de ugyanolyan ovis szinten működik minden - a kollégák kapcsolata is, a pletykálgatás, stb.


Interjún voltak érzetek, hogy idegen ember, tudod, és most teljesíteni kell. De mikor munkába kerültem, kiderült hogy azok is csak kétszínű, felszínes zombik. Csak addig tűnik komolynak, amíg ott első találkozáson eladja magát. Aztán már munka során látni, hogy hát ez az ember pont olyan, mint Mariska volt a suliban - kis buta, ügyetlen, idegbajos.


De mindenkinek más a tapasztalata. Valaki úgy érezhette, hogy ott felelősség van, komolyság, felnőttek vagyunk. Én sose éreztem ezt. Még egy normális álláshirdetést sem tudnak kiírni sokszor, a bért titkolják, ilyen alap dolgokkal nincsenek tisztában, hogy miről kéne tájékoztatni. Szerinted hogy lehetne őket komolyan venni? Mitől félsz? Ha szarok egyet a wcn, az tisztább munka, mint amit ők végeznek.

Sorry a roastért, de szívből ezt gondolom. :)

2021. ápr. 27. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
100%

Ugyan ez volt nálam is.

Mindent túl izgultam,keresgéltem majd nagy nehezen telefonálgattam,sikerült,jött az interjú,fel vettek majd nem sokkal ki is tettek a korona miatt,apró tapasztalatot szereztem.

Vártam egy kicsit,rossz érzés volt hogy csak úgy ki dobtak,telefonálgattam és sikerrel jártam,itt nagyon interjú sem volt,mivel nem volt valami hú de szuper cég de fel vett a vállalkozó,le húztam pár hónapot,eléggé ki is voltam már a vége felé,pánikbeteg lettem,haza jöttem és kb ugyan ott tartok ahol eddig,félek csak nem tudom mitől?

Hiszen az emberek itthon és külföldön is 💩-nak egymásra,leginkább ezek a felszínes kapcsolatok vannak.

Sofőrként egy idő után le 💩 mindent,mert hát engem is le 💩 mindenki is.

Minden kezdet nehéz,idővel meg szokod és már meg sem kotyan az egész,arra kell figyelni hogy ne ess vissza,én sajnos vissza estem,igaz nekem mint ki derült szorongok is és depis vagyok.

2021. ápr. 27. 23:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
91%
Ugyanezt érzem én is. Én 22 éves vagyok és még soha nem dolgoztam korábban. Eddig igazából nem is szerettem volna és nem is volt rá szükségem, de mostanában már azt érzem szeretnék dolgozni. Viszont nagyon félek tőle és őszintén szólva nem értem az egészet, hogy hogyan működik. Annyiból nehezebb a helyzetem, hogy vidéken élünk és itt igazából nem nagyon van lehetőség, tehát inkább más városokban kell próbálkoznom és nagyon gyorsnak, szemfülesnek kell lennem. Ami engem alapvetően zavarni szokott az az, hogy mégis mi alapján jelentkezzek egy hirdetésre... Nekem nincsen konkrét szakmám, fel tudok mutatni egy érettségit, egy nyelvvizsgát és egy megkezdett egyetemet (jelenleg passzív féléven vagyok). Viszont nem értek semmihez, soha nem tanultam igazából semmiféle szakmai vagy gyakorlati dolgot és nincsen tapasztalatom sem, hiszen soha nem dolgoztam. Úgyhogy már ott el szoktam akadni, hogy egyáltalán mit írjak az önéletrajzomba... Hazudni nem szeretnék, de ha beírom az igazat, akkor kb. az egy negyed oldalt tesz ki és már bennem is rögtön felmerül a kérdés, hogy mégis minek vennének fel, mikor nem tudok semmit, nem értek semmihez és még soha nem csináltam semmit. Ráadásul én is introvertált vagyok, emellett csendesebb és félénkebb, visszafogottabb is és én egyszerűen nem vagyok olyan típus, aki lyukat beszél a másik hasába és eladja magát. Nekem ez nem megy és őszintén szólva pofám sem lenne hozzá. Valamint az is sokszor gond, hogy a hirdetéseken sem tudok kiigazodni, mert annyira kevés információt adnak meg, hogy az alapján egyszerűen nem is értem, hogy hogyan tudja valaki eldönteni jelentkezik-e vagy sem. Elolvasom és konkrétan fogalmam nincs róla, hogy miről van szó, mi lenne a feladat. Közben egyik embertől megkapom, hogy "á ne aggódj, majd betanítanak, elmondják, megmutatják, nem kell ide nem tudom mi, bőven elég ha valaki értelmes, felvesznek úgyis" stb., mástól meg megkapom, hogy mégis mit akarom, mit várok, mégis hová vennének fel, minek, nem tudnék megcsinálni semmit. Egyetlen egyszer voltam interjún, az egyetemen jelentkeztem hallgatói mentornak (annyi, hogy az újonnan érkező hallgatókat kell segíteni, koordinálni) és ott konkrétan egy nálam két évvel fiatalabb lány kérdezgette tőlem, hogy van-e valamilyen tapasztalatom, végzettségem, hol dolgoztam, milyen referenciákat tudok felmutatni... én meg csak pislogtam, hogy ba*ki ehhez mégis miért kellene?! Szóval nem értem az egészet.
2021. ápr. 28. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
89%
Ja és végül nem is kerültem be mentorként, mert nem volt elég tapasztalatom és azt mondták, hogy szerintük a személyiségem sem alkalmas a munkára. Hát mondom, oké köszi!
2021. ápr. 28. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
92%
Kapunyitási pánik
2021. ápr. 28. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!