Lelkiismeret furdalást kéne éreznem emiatt?

Jött egy új kolléga, engem bíztak meg a betanításával. Nem örültem neki, mert tudom, ilyenkor az megy, hogy betanítja a régi az újat, az meg majd átveszi a helyét. Mikor kérdezgetett olyan dolgokról, hogy fizetésemelés mennyire várható, a vezetőség milyen, én őszintén válaszoltam neki, hátha elmegy a kedve a maradástól. Megmondtam neki, hogy fizetést évek óta nem emeltek, én 6 éve ugyanazt kapom, de ez nem azt jelenti, hogy ő se fog kapni, csak a saját példámat tudom elmondani. Mondtam, hogy a munkaidőt be kell tartani, mert volt, hogy valaki 2 perccel előbb ment ki és fegyelmit kapott. Meg olyan is volt, hogy a tulaj leüvöltötte a dolgozók fejét, és ők kaptak fegyelmit, olyan hiba miatt, ami a főnök figyelmetlensége volt. Nem hazudtam neki, ezek mind megtörtént esetek voltak, csak gondoltam teljesen őszinte leszek, nem szépítem, hogy ez mennyire egy szuper munkahely, stb. Nézett is, fura volt ez a gyári szigor neki az egyetem szabadsága után, és el is értem a célom, 2 hét után bejelentette, hogy talált mást, nem jön többet. A főnök előtt úgy tettem, mintha meglepődtem volna, de belül örültem, mert így nincs fenyegetés, hogy átvegyék a helyem. A főnök azt mondta, hogy "örülhetsz, nem jön többet a lány, szépen elijesztetted" Mondtam neki, hogy nem az én hibám, én csak az igazat mondtam, a vezetőségnek kéne elgondolkodni, hogy miért nem akar senki itt maradni.

A lényeg, én csak az igazat mondtam, még ha hátsó szándékkal is, DE nem hazudtam. Rosszul kéne éreznem magam? Én vagyok a hibás, amiért elment, vagy a vezetőség?

L/25