Hogyan sikerült megbékélned a gondolattal, hogy bár nem szereted a munkahelyed, de nincs más választásod, menni kell?

Anyáááááád.

Naggggyon sajnálom.

Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

A gyerekem miatt nem tudtam váltani, mert akkor ingáznom kellett volna és nem értem volna időben be érte az oviba.

Nekem szerencsém volt, az az egy, aki az egész mobbingot szította, pár év után elment és ő volt a bomlasztó az egész csapatban, utána sokkal jobb lett a légkör, aztán bekerült a munkahelyre egy barátnőm is.

Körülbelül 3 év volt pokoli. Volt idő, amikor azt hittem, nem élem túl. Sajnos a házasságom is rosszul alakult, így otthon sem volt egy sziget, ahol jó lett volna, a munkahelyen se, az ebből fakadó mélypontomat a gyerekem se értékelte szegény, tehát anyaként se éreztem magamat a helyemen, igazából közel voltam ahhoz, hogy ne csak a munkahelyből lépjek ki, hanem mindenből. Aztán megváltotak a körülmények. Ennek ellenére még mindig van bennem egy mehetnék, de most azért nem panaszkodhatok.