Hogyan tegyem jóvá? Vagy egyáltalán én vagyok a hibás?

Nem szó nélkül szabira kellett volna menni, hanem leülni a főnököddel és határozottan elbeszélgetni vele. Elmondani, hogy enyhén szólva is túlzás, amit elvár és szeretnéd, hogyha erről beszélnétek a vezetőséggel, mert az nem megy hosszú távon, hogy pl. még enni sem tudsz leülni. Egy nap oké, de folyamatosan?

Légy felnőtt, ne gyerekes alávágásokkal akarj visszavágni.

Beszélj a főnökkel, ha meg már a kajád előtt ülsz, ne pattanj fel, csak miután befejezted. A Munka Törvénykönyvében meg van határozva egyértelműen, hogy milyen hosszúságú szünetek járnak milyen gyakorisággal és amúgy is kevesen lépnék át azt a morális határt, hogy közöljék valakivel, h most azonnal fejezze be az evést/nem mehet mosdóba, hanem menjen dolgozni. Tudom és tapasztaltam, hogy egyes emberek nagyon jól tudnak nyomást gyakorolni, hogy így tegyél, de vegyél erőt magadon és ne engedj nekik.

A szabiról meg illene szólni.

Egyetértek az előttem szólóval, teljes mértékben.

Nem kellett volna egy szó nélkül elmenni egy hét szabadságra, hanem helyette el kellett volna mondani a főnöködnek, hogy nem reálisak a feléd támasztott elvárások (ezek mondjuk mások felé sem lettek volna azok) és embertelen, hogy enni nincsen időd a sok feladat miatt, amik tarthatatlan tempóban záporoznak rád.

Emiatt pedig most egy plusz probléma generálódott. Ezt jóvá tenni már nem tudod, mivel megtörtént, de annyit még tudsz tenni, hogy őszintén elnézést kérsz ezért a lépésedért és leülsz beszélgetni a főnökkel, hogy történjen valami pozitív és érdemi változás.

Ha szabira mentél, azt valaki (tipikusan maga a főnök) engedélyezte, nem?

Akkor utólag mit veri magát?

Szerintem ne törődj a sok hülyével, aki körülvesz. Végezd a munkádat, ők meg haragudjanak rád, ha nekik ez jólesik.

"Ilyenkor mi a tehendő?"

Át kell adni a felmondásodat.

Teljesen felesleges velük beszélgetni, szava nincs alkalmazott vagy aki ha kiesik vesznek fel mást a helyére.