Hogyan "győzedelmeskedjek" intelligens módon a nyugdíjas kolléganőm felett?

A kollégáimmal kijövök, a vezetőség közvetlen, s nem az a "én vagyok a főnök" típus, emiatt jó a hangulat is, és nem úgy megyünk dolgozni, hogy gyűlöljük az egészet. Ez pozitív, viszont egyben negatív is, amely a nyugdíjas kolléganőmben testesül meg.

Kereskedelemről van szó, velem megvannak elégedve. A munka elosztása is olyan, hogy rám többet bíznak, mert többet is tudok teljesíteni, illetve szeretem a munkám. Több kollégám szerint valószínűleg féltékeny lehet erre.

A vezetőség megvan velem elégedve, és a kollégáim is szeretnek velem együtt dolgozni. De bizonyos időközönként állandó a konfliktus a kolléganőmmel. Ez alatt azt értem, hogy nem lehet beteg, nem lehetnek problémáim, ha gyorsan dolgozok az a baja, ha lassabban, akkor meg az. A vezetőséggel, és kollégákkal mindent meg tudok beszélni (ha betegen megyek dolgozni, vagy fáradtan, vagy valami baj van), ha az hatással van a munkavégzésre.

Neki nem kell helyettem dolgozni, nyugdíjasként is kezelik, tehát fizikai munkát nem végeztetnek vele, vagy nem túl megterhelőt.

Ennek ellenére bizonyos időközönként mindig konfliktus van kettőnk között. Vesztem már össze vele, próbáltam leülni vele megbeszélni, de olyan is előfordult, hogy a mindennapi vitákat elkerülve már a kezét simogattam, és ölelgettem, hogy lenyugodjon, és beszéljünk át a dolgokat, de nem vezetett célra. Ő az a fajta, aki azzal érvel, hogy dolgozott eleget, és csak azért van a munkahelyen, mert unatkozik otthon. De mindennel kapcsolatban van véleménye, és képtelen más látásmódját elfogadni.

Mit kellene tennem?

A megbeszélés nem működik. A vitában nincs esélyem, mert hiába érvelek logikusan, vagy tudom bizonyítani az igazam, hajthatatlan. A vezetőség őt komolyan nem veszi, amikor a probléma előkerül, akkor annyit mondanak, hogy ő ilyen, ő már idős (van egy másik nyugdíjas kolléganőm, ő teljesen normális, értelmes).

Ha harcba szállok, akkor mindennap vita lesz. Ha befogom a szám, akkor tulajdonképpen eltűrőm az érzelmi kirohanásait, tehát megalázom magam. Ha simán csak átnézek rajta, és csak akkor beszélek vele, ha muszáj, akkor meg azon lesz a vita. Vagy ezt tegyem, és vegyem alapul, hogy a vezetőség tud a problémáról, és tudja, hogy nem én vagyok az okozója, és ő ilyen?