Gondolkodtál már azon, hogy mennyi pénzt keresel összesen az aktív éveid alatt és ebből mennyit sikerül "megtartani" (vagyonban, befektetésben) a nyugdíjas éveid elejére?

Nos, nekem van egy lakásom, ezt vehetjük befektetésnek, most értékesebb, mint amikor vettem, egyrészt az árváltozások miatt, másrészt az elvégzett felújítások miatt.

Van önkéntes nyugdíjpénztáram és nyugdíjbiztosításom (a kettő hasonló célú, mégsem ugyanaz), ezekre jönnek kamatok, hozamok, adójóváírás.

Szóval nem a kispárnába varrva vagy bankszámlán inflálódva tartom a pénzemet.

Viszont a nettó keresetemet nem tehetem félre az egészet, hiszen vannak kiadásaim, kapásból ha csak annyit veszünk, hogy táplálkozás. És nekem még a jövedelmemnek kb. harmada meg is marad a kiadások után. Na most aki kevesebből gazdálkodik, annak ugyanannyiba kerül az élelmiszer, ugyanúgy fizet rezsit... stb.

Azért nem szoktam gondolkozni ezen, mert nehéz ilyen távlatokra vetíteni szerintem. Annyi mindenre kellhet pénz, hogy baromira sarkítás ezt a témát bármilyen irányból is megfogni. Pl. ott van az első lakás vásárlása, annak a bebútorozása, esetleges hitelfelvétel, vagy annak az előtörlesztése. Gyermekszületés, nevelés, iskoláztatás, közeli hozzátartozó halála, temetése, ne adj isten súlyos betegsége, ápolása, gyógyíttatása, stb. Autó vásárlás, javítás, csere, bútor/nagy gép csere, stb. Nagyon sok olyan dologra folyik el pénz, ami az élet végén nem feltétlenül mutatható fel vagyonként. Engem pl. a szüleim nem tudnak vagyonként felmutatni, pedig rengeteg pénzt testáltak belém, a taníttatásomba. Az új konyhájukat nem tudják vagyonként felmutatni, mert lehet, hogy 3 millió forint volt, de a házuk olyan helyen van, ahol ez sosem térülne nekik meg, ha eladnák. Ugyanez igaz az ingatlanuk nagy értékű karbantartásaira (fűtés korszerűsítés, szigetelés, stb.). Egy-egy élményt, nagyobb hangvételű nyaralást, ami lehet akár 1-1,5 millió forint is, szintén nem tudsz vagyonként felmutatni, de életre szóló élmény.

Szóval ez sokmindenen múlik sajnos szerintem.

Én egyébként megszállottan jegyzetelő és számolgató vagyok. Évről évre kiszámolom mennyit kerestünk és ahhoz képest pl. mennyi van a megtakarítási számláinkon. Átbeszéljük mikre ment el a pénz, illetve mi a cél a megtakarításainkkal. Mindketten dolgozunk ugyan, de egy fizetésből élünk és persze mindig összerándul a lelkem, amikor látom mennyit kerestünk és ahhoz képest mennyi van a számlánkon. Aztán végig gondolom, hogy igen, de tavaly klímát szereltettünk, tavaly Amerikában nyaraltunk, tavaly kifizettük az esküvőnk költségeinek 1/3-át, tavaly előtörlesztettük a lakáshitelünket, tavaly 4 lakástakarékot fizettünk és tavaly 2 egészségpénztári számlára kezdtünk nagyobb összegeket gyűjtögetni, stb. stb. és akkor megnyugszik a lelkem, mert igenis ilyenekre is költeni kell és mindezek ismeretében már azt látom, hogy ehhez képest kifejezetten sok megtakarításunk maradt.

Sosem értem meg azokat az embereket, akik úgy gondolkodnak, hogy van egy nettójuk, és akkor az van... hónapról hónapra kuporgatnak az aktuális vágyálmukert...

Én mindig fejlesztem magam, szakmailag, hobbimban és bizony sokszor már össze is ért a kettő... 35 évesen elértem azt, hogy már nem havi nettóban gondolkodom, hanem az eves adóbevallásnál eszmélek rá, hogy úr isten tavaly is mennyit kerestem...

Hát én meg kizártnak tartom, hogy ha ez a kettő ember a fővárosban vagy egy megyei jogú városban lakik, akkor nyugdíj előtt ne lenne egy legalább 30 milliós ingatlanja. Na meg jó esetben, ha vannak gyerekeik, az ő életkezdésüket is segítették.

Nyilván az ideális az lenne, ha az ember felét értékálló dologban tudná hagyni, de ez már nem sikerülhet mindenkinek.

En csak addig jutottam el hogy azt szamolgattam hogy havi 10 ezerrel kb 200 eves koromra tudnék hitelmentes jelenèrtéken 20 MFt hàzat venni.

Azt akarom valahogy kibekkelni hogy ne havi 70-80 ezreket kelljen hitelre fizetni 20 éven hàt. Hanem màs opciokat keresek, amit meg sem éreznék.

Jelenlegi helyzet havi 50 megy félre es röhej de ezzel 10 év mulva csak 6 milliom lenne ami ma sem elég semmire.

Hosszu tavon nezve felhavi fizukat ugy sem tudnék elpakolni max ideiglenesen.

Szoval én még a stratégiai tervezésnél tartok csak mert ezidàig nem latom ertelmét a nadràgszijjon szoritani olyan miatt amiböl csak hitelre lesz hazam.

Szoval ugy tenni felre hogy majkremes kenyéren élek azert hogy aztàn abbol sem lesz hàzam mert x ev mulva max önerö lesz csak belöle.

Ezert nem éri meg "èhezni"