Hogyan lehet "kedvesen" kirúgni valakit?

Ugyanebben a helyzetben voltam pár hónapja.

Szerencsére pont aznap voltam home office-ben amikor ki kellett rúgni. Ezért az én főnököm intézte el. De előtte egyeztettünk (korábban ő volt a vezetője). Maximális tisztelet, az érdemeinek elismerése az alap. De sajnos el kell neki mondani, hogy a cégnél muszáj megválni emberektől. És az általad is felsoroltak miatt esett rá a választás. Ezt értelmes ember el kell fogadja. Különösen arra kell felhívni a figyelmét, hogy az életkora miatt az ő érdeke is valahol ez.

Ha ennyire lelkeden viseled ezt a dolgot, amivel nincs semmi baj, akkor próbálj meg utalni a mondandódban arra, hogy nem a te döntésed az elbocsátás. Ez a te és az ő lelkiismeretének is fontos és megnyugtató.

Persze konkrétan nem szabad megmondani azt sem, hogy "sajnálom, de a felettem lévő vezetők azt mondták, hogy ki kell rúgjam", mert akkor te iszod meg a levét, és ő is ugyanúgy ki lesz rúgva, téged meg számon kérhetnek. Nyilván azzal, hogy te ebben a pozícióban vagy, vállalnod kell ezt a felelősséget, hogy neked kell kirúgnod, és ezért sem ők teszik meg ezt.

Tehát valami ilyesmit tudnék elképzelni szövegnek, ami ezeket tartalmazza:

-biztos tetszik tudni, hogy mi a mostani helyzet; sajnos akármennyire sajnálom, de a cégünk olyan helyzetben van, hogy csökkentenie kell a kiadásait, és ebbe beletartozik az, hogy aki nem tud dolgozni az ismert okokból azt sajnos el kell bocsátanunk.

Viszont én a helyedben biztos azt tenném, hogy megmondanám neki, még ha nem is tudod megígérni, hogy ha visszaáll a helyzet akkor mindent meg fogsz tenni annak érdekében, hogy vissza tudjon jönni, bármilyen munkakörbe. Vagy ha nem is konkrétan ti hozzátok, de akkor azon lennék, hogy segítsek neki munkát találni bárhol máshol (ismertségi kör, interneten kutakodni ha van pár szabad perced, mert nem hiszem, hogy ilyen korban interneten is tudna munkát keresni hatékonyan).

Nagyon hasonló helyzetben voltam, talán annyi mázlival, hogy publikussá tették, hogy leépítés lesz, és minden osztályon n%-ot el kell küldeni, tehát mindenki számíthatott rá.

Engem 3 osztály érintett, tehát több emberről volt szó, olyanokról is, akik nem közvetlen kollégák voltak, viszont hasonló kvalitásúak. Tényleg minden szempontból (családi háttér, gyerek, képességek, önképzésre hajlandóság stb) meg lett vizsgálva a dolog, és olyanok lettek kiválasztva, akik nem fognak elveszni, életrevalók, de mivel valakikre rá kell bökni, így nincs apelláta.

Ember embernek farkasa, ment az ujjal mutogatás rám is, egymásra is, miért ő, miért nem amaz. Sajnos volt köztük olyan is, akit előzőleg már baráti körből is ismertem, a választás mégis rá esett, mert tudtam, hogy tudok neki segíteni máshol elhelyezkedni, ha szükséges, de magának is meg fogja oldani. Mondhatjuk előre lépésnek is talán, ha már így hozta a sors. Na az a vonal természetesen a baráti társasággal együtt megszakadt hamarosan, annak ellenére, hogy az új munkahelyén jobb fizetést és pozíciót kapott.

Szóval amit kihoznék ebből, sajnos a tapasztalat az, hogy ezt soha, senki nem veszi jó néven, ő sem fogja. De ha normális, belátó lesz. Talán ajánld fel neki te is, hogy ha adódik lehetőség, segítesz elhelyezkedni máshova, de akkor ne csak a levegőbe beszélj, hanem tényleg.

Engem csak egyszer rúgtak ki, teljesen tárgyilagosan és hidegen, akkor az volt, hogy velem együtt egy másik kollégát is kirúgtak. Pont aki nekem legszimpatikusabb volt, és szerintem nagyon jó munkaerő. (Jóban is voltunk). Már voltak csókosok a helyünkre) Így nem viselt meg mert arra gondoltam na ha őt kirúgták, akkor én mit is akarok.

Az önbecsülés fontos, ezért dicsérd meg úgy hogy azt másoknak is tovább tudja mesélni, akkor kevésbé"ciki".

De próbálj neki szerezni ha tudsz, mert ha nehezen talál másik munkát, az gond lehet neki az önbecsüléstől függetlenül.