Szerintetek fel lehet építeni egy olyan rendszert ahol mindenki ugyanannyi fizetést kap, a takarító nem kap sokkal kevesebbet, mint egy vezető?

Irodai adminisztrátor munkám van heti 20 órában, állami segítséggel megkeresek havi 200 ezret. Barátom és a barátnője tanítók és alig keresik meg a 150-t pedig rengeteget tanultak, de legalább élvezték a tanulmányaikat. Ennyit arról, hogy kemény munkával lehet valaki sikeres. Ha együttérzőbbek lennétek észrevehetnétek azt, hogy nem mindenkinek olyan szerencsés az élete, nagyban függ az, hogy hova született, milyen barátai vannak. Amikor valaki azzal arcoskodik, hogy ő mennyit szenvedett tanulással és szerencsével elérte azt, hogy sikeres élete legyen általában a szülei elnyomták, nem szerették eléggé, elvárásokkal traktálták ezzel létrejön bennük egy felettes én és nem azért szenvednek, mert élvezik, hanem bizonyítani akarnak azoknak a szülőknek, akik nem adtak elég szeretet, bántva voltak. A veretés és az arcoskodás helyett menjenek el a szüleikhez törjenek ki a stockholm szindrómájukból és rendezzék le velük. Amint megszabadulnak a felettes énüktől nem kell bizonyítaniuk, rájönnek arra, hogy minden élet ugyanolyan értékes, erre nevelik majd a gyereküket akiknek jobb életük lesz, elkezdenek meditálni, együttérezni a másikkal, nem csak a saját törzseikkel együttérzőek, hanem azzal a hajléktalannal is, aki az aluljáróban szenved, ha mindenki segítene neki egy nap összejönne legalább 100 ezer forint, olyan életük lenne, mint a normális embereknek.

Tehát ezek miatt idegesít az, ha valaki csak saját magával foglalkozik és az ego a minden, a közösség le van szarva. A valódi egyéni szabadság csak a közösségi értékek ápolásával jöhet létre. Kicsit indulatos voltam amikor a bebörtönzéssel jöttem, de sokkal jobb világ lenne az, hogyha tilos lenne ítélkezni, pénzbüntetés járna érte. Mivel, ha valaki együttérző a másikkal fontos neki a közösségi érték, akkor megszünnek ezek a stigmatizálások, minthogy csak ennyire vitte, lusta, tanulatlan és társai. Kik vagytok ti, hogy ítélkezni merészeltek olyan emberek felett, akiket ti egyáltalán nem ismertek, nem beszéltetek vele, nem tudjátok mit élt át? Békén kéne hagyni mindenkit és tisztelni kéne egyformán minden ember életet, mivel jót tett helyében jót várj, nem ítélkezne senki a másik felett meglenne a pozitív hatása. Nincs lusta ember, mindenki alapjáraton alkotó lény. Egy gyerek lusta szokott lenni? Hát nagyon nem. Minden gyerek aktív, tele vannak életörömmel kreativitással, mert ez a valódi természetünk, majd jön a kényszeres iskolai korszak, ahol megmondják azt neki, hogy mit csináljon, mit tanuljon egyre inkább kivesz a kreativitás annak a helyét átveszi az engedelmeskedés, ami generálja a hierarchikus gondolkodást. Mivel az ember alapjáraton inkább jó, mint rossz ezért az anarchikus gondolkodás sokkal eredményesebb lenne, mint a hierarchikus.