Menjek vagy maradjak? Megvonnak tőlem minden szakmai feladatot

Sziasztok!

Jelenleg (lassan egy éve) gyakornokként dolgozom a jelenlegi munkahelyemen. Szoftvertesztelő gyakornok vagyok, ennek megfelelő feladatkörrel. A korábbi munkahelyemet is azért hagytam ott, mert helpdeskesként nekem kellett (természetesen irodai ruhában) felmászni a galambszaros padlásra routereket keresni meg felmosni meg ilyenek, röviden megkaptam a gondnok szerepét is.

Itt egy ideig jó volt a helyzet, kaptam manuális és automata teszteléssel kapcsolatban is feladatokat, egészen addig, amíg ki nem rúgták a mentorom (jogosan, eléggé félmunkát végzett a mentorálásunkkal is). Most nem maradt senki aki velünk és az automata teszt fejlesztésével foglalkozzon. Mi szívesen csináltuk volna, de levették rólunk és otthagytak a projekten titkárnői feladatokkal: videókat kell vágnunk, reklámanyagokat és bemutatókat készíteni, képeket és adatokat gyűjteni a teszteléshez, amit persze nem mi végzünk. Rohadtul unom az egészet, méltatlannak tartom, hogy 8 hónap tesztelői tapasztalattal itt tartok megint. Ráadásul nem csak velünk, gyakornokokkal csinálják ezt, hanem két másik diplomás szakemberrel is. Lementünk bölcsészbe, csúnyán szólva én meg úgy érzem, nem erte jelentkeztem.

Nem tudom, javul-e a helyzet. Van egy másik projekt, ahol aktívan zajlik a tesztautomatizálás, ott meg két kvázi laikus kapta meg a feladatot, akik ugyanúgy mentor nélkül szenvednek vele és hozzánk fordulnak segítségért, annak hiányában. Szeretem ezt a helyet, mert ezt leszámítva minden rendben és úgy terveztünk mindkét oldalról, hogy átvesznek főállásba. Viszont elbizonytalanodtam. A fizetés jó, de engem ez a mesedélutános prüntyögés megöl lelkileg. És ha szóváteszem, akkor jön a szokásos kifogás, hogy ez a munka most fontosabb, automata tesztelni időpazarlás jelenleg, és különben is, ez is a rendszer megismerésének része, ez is műszaki meló... Ne mondják már nekem, hogy ez műszaki meló, könyörgöm, harmadéves egyetemista vagyok mérnökinformatikus szakon, egy házi feladatom komolyabb ennél...

Nem tudom, merjek-e váltani, őszintén félek, hogy nincs elég (programozói) tudásom hozzá és máshol nem adnának ennyit a munkámért vagy nem vállalnának be nem nappalis hallgatóként diák állásra, esetleg a főálláshoz lennék kevés. Valahol bízom benne, hogy változik a helyzet, de mióta itt vagyok, innen csak kirúgtak embereket, fel nem vettek mást. Valószínűleg ez is rányomta a bélyegét a feladatainkra. Bíztam benne, miután a mentorunk elment, hogy kicsit átszerveződnek a dolgok és a másik két diplomás srác közül az egyik átveszi majd a feladatát (mi meg az ő feladataikat), de a várt előrelépés elmaradt. A munkahellyel ezt leszámítva minden rendben, nagyon közel van az otthonomhoz és az egyetemhez is, barátságosak is a kollégák, jó is a fizetés gyakornoki viszonylatban... De nagyon tessék-lássék módon állok már neki a munkának. Motiválatlannak érzem magam és szomorúnak, hogy csak ennyire futotta, miközben azt hittem, több vagyok már ennél a szintnél. Illetve, most itt a covid is, nem tudom, mennyire lennének rám vevők máshol, mennyire lenne nehéz az egyetem mellett belerázódni egy új munkahelybe, mennyire lennének rugalmasak az idővel (itt azok) és a home office-szal (itt tavasz óta az van).

Tanácstalan vagyok.