Sok ember miért kényszerül/sodródik oda, hogy letagadja a gyerekkori álmait?

És most nem lehetsz mozdonyvezető?

Látod ez a baj. Sokan azt hiszik, hogy van a 18-20 év közötti pályaválasztás, aztán ami 25 éves korodig leszel az is maradsz. Én elhiszem hogy 30 évesen senki nem lesz már a nulláról BL győztes focista, 70 évesen pedig nem vállalhat saját gyereket. Azonban a legtöbb vágy, cél, a mai világ rengeteg lehetöségével elérhető. Csak tenni kell érte. Nincsen könnyű élet, könnyű szakma, magadnak kell kikaparnod a javakat, mert senki nem fog küzdeni érted. Ha szerencséd van talalsz olyat aki szívből segít, de a munka neheze a tied lesz. Rengetegen vannak akik munkából hazaérve még főznek, gyereket nevelnek, és utana tanulnak, mert 30-40 évesen jönnek rá, hogy rossz helyen vannak az életben. Ez nagyon bullshit dumának hangzik míg nem vagy benne, de tényleg ennyi kell...

Ahogy idősödik az ember, úgy ismeri fel egyre ikább a jó és rssz tapasztalatai által, hogy igazából mik is a határai, mi is lenne igazán való neki. Bár valóban, a született tehetség bizonyos dolgokhoz,már gyerekkorban megmutatkozik. Nem másokra kell hallgatni, hanem minél több dologban kipróbálni magad, dolgozni minél hamarabb, szivesen tanulni új dolgokat, mert a tapasztalatok által ismerjük leginkább magunkat.

Én 46 évesen járom a gimit. Szerintem még te is lehetsz vasutas.

Szerintem nem a gyerekkori álmok határozzák meg.

Melyik legyek? Mozdonyvezető vagy börtönőr? :D

Sokkal inkább az, hogy mire volt mindig is (> 16 éves kor) késztetésed, mihez van tehetséged és érzéked, valamint mi az, ami sok éve rendületlenül érdekel.

Először azt hittem, hogy a kérdés arra vonatkozik, hogy beszélgetés közben le kell tagadni a gyerekkori álmokat. De kiderült a későbbiekben, hogy csak al kell engedni. Ez azért egészen más. Tőlem gyakran megkérdezték óvodás koromban, hogy "Pistike, mi leszel ha nagy leszel?" Én meg mondtam, hogy a Kovács Józsi bácsi szeretnék lenni. Mindig nagyot néztek, el kellett magyaráznom, hogy ő a fuvaros, és két gyönyörű ló van a kocsi elé fogva, és ha találkozunk az utcán, akkor ő megáll, feltesz az egyik ló hátára, és úgy megyünk haza hozzájuk, és közben én a menyországban érzem magam a ló hátán ülve.

Aztán az oviból iskolába kerültem, és már középiskolában egész más akartam lenni, mint gyerekkoromban. Mert fejlődtem és változtam. Az énképem is változott. Az álmaim is változtak.

Igencsak bajban lennék, ha még mindig a gyerekkori álmokat kergetném. Vegyészként végeztem 24 évesen, és most 60 évesen informatikával keresem a kenyerem és a családom kenyerét.

A világhoz és annak változásához alkalmazkodni kell.

Amikor végeztem erős vegyipar volt Magyarországon.

Most viszont informatikai vállalkozásból tudom a legjobb életszínvonalat biztosítani a feleségemnek és a gyerekeknek. Semmi problémát nem látok én ebben...

#19

De könyörgök, mi veszett el végleg? 19-20-30-40 évesen is pályát lehet váltani.

Én 30 körül jöttem rá ugyanerre, és otthagytam csapot-papot, lettem vállalkozó. Nehéz volt, de most már azzal foglalkozom, amit igazán szeretek, és nem egy félhomályos iroda mélyén töltöm el a napomat értelmetlen feladatokkal.

Nincs olyan, hogy késő, pláne 20 éves kor alatt!