Hogy maradjak meg egy munkahelyen félelmekkel?
Sziasztok.
Pár hónapja nem dolgozok mivel félek elindulni az interjúkra, félek az új kihívásoktól. Mindig is nehezen ment a beilleszkedés de egy időben sikerült végül is. Volt, hogy elindultam de ahelyett hogy elmentem volna a célhoz máshova mentem és buszra szállva gondolkodtam. Itthon szidják a fejem sokszor, hogy miért nem dolgozok már, egész nap itthon vagyok. Én dolgoznék, hogy legyen pénzem de közben félek is. Szeretném ha már lenne saját keresetem a munkámmal de sosem tudok elmenni az adott munkára. Leblokkolok akkor ha az indulás napja van és minden félelem elnyeli azt a kis önbizalmamat ami volt akkor. Most úgy vagyok vele, hogy bármi állásajánlatot kapok a jövőhéten vagy akár szombaton hátha van olyan is aki ilyenkor is keres akkor bármennyire félek elvállalom. Csak nem tudom utána, hogy boldoguljak, mert a beilleszkedéstől félek igazán meg a megfeleléstől. Ma is meg egész hétvégén azon leszek, hogy minél több munkahelyre adjak önéletrajzot és egy vagy kettő csak keresni fog nem? Én amúgy is eléggé csendes és szótalan típus vagyok. Mit tanácsoltok? 22L
Köszönöm. :)
Ezek a jó tanácsok tényleg felvillanyoznak kicsit és már is jobban érzem magam :D.
Én is ilyen voltam. A cél előtt megtorpantam. Nem mertem bemenni, tartottam a kérdésektől. Jelenleg 10 évvel vagyok idősebb nálad és már nem érdekelnek az interjúk, elbeszélgetések. Úgy megyek megbeszélésre mintha a boltba mennék vásárolni. Egyszer az állásinterjún ezt szóvá is tették nekem! Állásinterjún vagyok! Én erre: Most mit kell pontosan csinálnom? Vigyázz állásban, széles mosollyal nagyokat pislogni és mindenre bólogatni?! Elején kötekedik a főnök, ismeretlenül, mi lesz később? Felálltam aztán otthagytam. Nekem az ilyenekhez nincs idegem, türelmem.
Munkahelyen az első 2 hét, 1 hónap a legnehezebb. Utána napról napra könnyebb. A beilleszkedés(társasági) ettől nem kell félni. Ha valamit nem tudok akkor kérdezek. Ha valamit kérdeznek arra válaszolok, de nem kezdek el hosszasan mesélni. Itt meghúzom a határt! Velem csak eddig lehet! Valaki piszkál, csesztet azt el szoktam küldeni! Munkából kifolyólag nem tudom a többiekkel tartani a lépést, vagy nem megy akkor elválunk egymástól, erre van a próbaidő. Itt ismeri meg az ember önmagát, hogy jelenlegi képességei szerint ez a maximum amit nyújtani tud. Ez miatt beszólogatások vannak, akkor: "lehet egyszarvú is, de mégsem vagyok az." "Persze! Itt születtem! Mindent nagyon jól tudok!" Tovább folytatódik van még pár bunkó (nyomdafestéket nem tűrő) válaszom amivel örök haragot idézek elő.
Csak ügyesen! Fel a fejjel! :)
Szard le őket, csak a célod legyen a szemed előtt. Az emberek inkább idegesítőek, mint veszélyesek. Amitől én egy munkahely miatt félek az az, hogy baromira megterheli mások nyüzsgése és hülyesége az idegrendszerem, meg hogy pontosnak lenni, alkalmazkodni.
Régebben ezt én is félelemnek, szorongásnak véltem, aztán rájöttem, hogy szimplán herotom van attol, ha 2 embernél több vesz körül egy nap. Ugyhogy lehetőleg kerülön az ilyen "elmegyógyintézeteket"..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!