Mit kezdjek a lovas baleset utáni félelmekkel?

Oktatóddal konzultálj, mondd el a félelmeid és olyan feladatokat csináltok amik csökkentik a félelemérzetet.

Én csak annyit tudok mondani velem is ez volt leestem de nekem a lábam tört el és én se láttam nagyon ilyesztő volt.. De nagyon megbántam a 2!! Év kihagyást és újra lovagolok.. Nagyon nehezen vettem rá magam.. Higy újra nyeregbe üljek de mist már örülök hogy újra elkezdtem

Ha felsz inkabb ne ulj lora, ugyanis nem kotelezo. Aki fel annak nem valo ez a sparttag mert meg szamtalanszol le fogsz esni ami termeszetes. Vegyel gerincvedod lehet abban biztonsagban erzed magad

Szia! Nyilván nagy volt a trauma, meg a kihagyás is. De ha jól olvastam, azt írtad, hogy az első tíz perc rossz. Akkor csak gondolj az előtted álló, remek lovaglásra, és -tudom, nagyon nehéz- ne foglalkozz a félelemmel. Engedd el magad, koncertrálj a feladatra, ne arra, hogy mennyire félsz. Igyekezz azzal foglalkozni, hogy minél jobb legyél. Mosolyogj, ha már a lovardába pozitívan mész, adni fog egy kis lövetett. Természetes, hogy meg vagy ijedve, de egy kis idő után le tudod győzni, és nagyon fogsz örülni annak, hogy nem adtad fel! ;)

Ha baleseted van, azt mindig nagyon nehéz megemészteni. Sokszor a lovat, máskor magadat okolod, amiért megtörtént. Úgy éreztem a kérdésből, hogy nálad ez nem áll fent, senkit sem keresel bűnbaknak. Ez határozottan jó dolog. :) Ha van a lovardátokban kicsi póni, vagy csikó, akkor tölts vele sok időt! Ha van mondjuk 130 cm marmagas póni, akkor azon lovagolj először. Ne sokáig, pl. először csak negyedórát, aztán félórát, és így tovább. Mikor majd a kis pacikon magabiztosan mész, akkor ülj újra nagy lóra. Nekem volt egyszer egy nagy hibám: első esésemnél (szőrén lovagolok, utálom a nyerget, soha nem használom, bár van itthon vagy 5...) nem ültem vissza. Nem estem nagyot, közel sem akkorát mint te, de rossz élmény volt. Beestem a lovam alá, bár ő megállt, nem taposott meg, csak véletlenségből megrúgott. A gerincemet találta el. Felkeltem, de nem ültem vissza. Soha nem fogom magamnak megbocsátani! Azóta sok idő telt el, nagyon megszoktuk egymást Jegyessel. Áldott jó természete van, szőrén vágtázunk, állok rajta, a hasa alatt bújkálok... egyszóval az életemet is rá merem bízni. Azt tanácsolom, hogy ne aggódj! Elhiszem hogy fájt, mikor leestél, és mondhatod rám, hogy megőrültem, de egy nyugodt lóra ülj fel szőrén, mert akkor kiszolgáltatott vagy, és muszáj megbíznod a lóban! Én megbízok Jegyesben, és egyre vadabb hülyeségeket is bevállalok vele. Légy magabiztos, ne aggódj semmi miatt. Ha gondolod írj privátba. :)