Egy erősen introvertált, szociális fóbiás embernek diplomát érdemesebb szerezni vagy érdemesebb inkább szakmát tanulni? Egy szakmával pl nyugisabb életem lenne?

Én is ezen gondolkozom. Fordító és/vagy újságíró szerettem volna lenni, mert gondoltam, hogy ezek pont hozzám hasonló embereknek való munkák, nyugis, csendes, “kezed járjon, ne a szád” munkák, ahol elmélyülhetsz a feladatban és a teljesítmény, a végeredmény a lényeg. Ehhez képest már az egyetem is maga a halál számomra, tele prezentációkkal, csoportmunkával stb.. Jók a jegyeim, tanulok, megy stb., viszont lelkileg nagyon megvisel, rengeteget stresszelek, sírok, rossz a közérzetem stb., szóval egyáltalán nem érzem magam jól a szakon. Elég negatív megjegyzést is kaptam tanároktól a személyiségem miatt. Jelentkeztem sulis újságba, erasmus segítőnek, mentornak stb., mert szerettem volna ilyen jellegű tapasztalatot szerezni az egyetem alatt és mindenhonnan azért utasítottak vissza, mert nem voltam elég beszédes, nem tűntem elég nyitottnak, barátságosnak, közvetlennek, vidámnak stb. Úgyhogy sok reményt nem fűzök a későbbi lehetőségeimhez sem.

Menj kamionozni. Hetekig nem talalkozol emberekkel.

Változz meg