Introvertáltként hogyan lehet túlélni egy munkahelyen?
Az előző munkahelyemen 4-en ültünk egy irodában, közülük ketten elvoltunk magunkban is, általában zenét hallgattunk és úgy dolgoztunk, a másik két hölgy idősebb volt, a nap 70%-ában beszélgettek valamiről, így ha épp nem zenét hallgattunk és akartunk, be tudtunk kapcsolódni, de nem piszkált senki amiért csendben végezzük a munkánkat.
Lassan egy éve munkahelyet váltottam, de 2 hónap után a koronavírus miatt home office-t rendeltek el. Ez maga volt a mennyország, itthon a párommal és a kutyámmal lehettem. Nyár közepén vissza kellett menni dolgozni. Egy 50-es férfi ekkor "megkörnyékezett", hogy milyen antiszociális vagyok, mert nem megyek át másokhoz beszélgetni, már itt dolgozom x hónapja és a nevemet sem tudja. Egy másik közölte, hogy nyitnom kellene a társaság felé, mert így nem fognak befogadni. A "befogadás" abból áll, hogy hetente elmennek inni munka után - nos én nem vagyok egy nagy ivós, tényleg csak olyan alkalmakkor iszom egy pohár bort/pezsgőt, ha valamit ünneplünk.
Közben 2 hónapja jött egy új kolléga, akivel ketten ülünk egy irodában. Néha beszélgetünk, de én jobban szeretek dolgozni, ha épp nincs munka, akkor olvasgatok, elfoglalom magam. Ő is mondta, hogy szívesebben dolgozna otthonról, mert nem vágyik emberek közé.
Tegnap szabin volt és az egyik 50 körüli nő bejött hozzám az irodába és elkezdett kérdezgetni, hogy nem-e rossz nekem hogy egész nap nem szól hozzám senki? Szoktunk-e beszélgetni az új kollégával, mert ha benéz (ált. nyitva az ajtó) akkor mindig azt látja, hogy vadul dolgozunk és sosem hall olyan nevetéseket, mély pletykálkodásokat, mint másik irodákból. Illetve közölte, hogy majd 3 év múlva megváltozom, amit eleinte nem tudtam hova tenni. Végül rákérdeztem és elmondta, hogy majd 3 év múlva feloldódóm. Erre tájékoztattam, hogy milyen ilyen a személyiségem nem fogok és nem is akarok megváltozni, nem fogom megjátszani magam. Erre hogy témát váltsak megkérdeztem ő hogy van, de vagy csak beszólni jött vagy megsértődött és gyors válasszal lerendezte, majd távozott.
Nem értem, hogy miért nem lehet békén hagyni azt, aki nem egy társasági ember és nem akar a kollégáival naphosszat trécselni? Legszívesebben be se mennék közéjük, de ha már muszáj akkor azon vagyok, hogy megcsináljam a munkát és megyek haza - amivel a főnökömnek semmi baja, sőt ő maga mondta, hogyha már nincs mit csinálni ne üljek ott feleslegesen, de már beköptek ezért is magasabb vezetőnek, hogy nem vagyok ott napi 8 órát.
Erősen gondolkodom a felmondáson, mert a tököm tele. Tudok valamit tenni, vagy jobb lelépni?
Ezt nem értem.
Egyáltalán nem említettem, hogy ne tudnám elvégezni a munkám, ne tudnék kérdeni, sőt. Eddig sosem volt gond sehol ebből, mindig is dícsértek, hogy hatékonyan és megfelelően végzem a munkám.
Olyanokra gondolok inkább, hogy kerülöm a "milyen az új téli kabátdivat, milyen legyen az új körmöm, mikor menjek kozmetikushoz, kinek mi terem a kertjében - melyből 2 órás beszélgetés adódik hogy kinek mi a kedvenc gyümölcse, mit nem kedvel, stb. vagy ha valaki behoz valamilyen sütit akkor kiemelemezni órákat miből készült, hűű de jó stb.
Valójában az utolsó kolléganő egy beszólásán kívül semmi attrocitás nem ért. Nem értem mire a hiszti. Ne ereszkedj le erre a női nyafogásos, kákán is csomót keresős személyeskedős szintre, amiben az ilyen 50 pluszos megkeseredett vénlányok szórakoztatják magukat és egymást.
(Én is introvertált vagyok, sőt vezető is)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!