Munkanélküliek, hogyan kezelitek a tehetetlenséget?
Az, hogy azt érzi valaki és ez történik az két különböző dolog.
Olyan mintha valaki arról beszélne, hogy milyen íze van a krémesnek, de sosem evett.
Szerintem lényegtelen...
Persze, az illető is így volt ezzel műszakos éttermi munkát végzett 12 óra külföldön 1 óra 1,5 óra tömegközlekedéssel, diplomával.
Aztán olyan jó rabszolga lett,hogy aztán úgy teljesített mint egy igásló, hogy megint ne legyen gondja. Ezért el is vállalt más feladatot is, illetve jelentkezett, aztán azért, mert elvállalta nem segítettek neki, nem tetszett.
Majd ismét erőltették nála, hogy újra ahhoz hogy nem kap rendes munkát, hogy gyalázhassák és érezze a törődést.
Szóval mínuszról akarják elkezdetni vele. Így sincs semmije, igazából.
Barátai elfordultak tőle.
Azt nem értem, hogy ki az, aki betanulja a GPS-t, hogy célt találjon magának?
Azzal szórakoztak a barátai, hogy mikor gratulált nekik nem válaszoltak vissza, hogy szánalmassá tegyék és új helyzetbe kényszerítsék.
Mondván ezzel jót tesznek vele.
Most azt gyakoroltatják vele, hogy beengedi-e a postást, vagy a hirdetős embert, hogy alkalma nyíljon alázni bár kinek.
Ő nem depressziós...beszólós emberek verik szemétté az életét, hogy nekik ne kelljen ezzel foglalkozni.
Mert nincs kedvük nőként kezelni, mert nő az illető, már írtam.
És időigényes folyamat ezért azt mondják rá, hogy türelmetlen és hisztis.
De holnap sem fog kapni semmilyen fizetést.
Ez miért nevetséges?
Sajnos nem választ írok, hanem kérdést viszont nem értem...
A nevetés sem válasz...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!