Munkanélküliek, hogyan kezelitek a tehetetlenséget?

Lassan 13 hónapja nem dolgozok. Intenzíven keresek munkát, munkakereső oldalakon is legalább 200 helyre elküldtem önéletrajzot, mentem személyesen érdeklődni boltokba, de semmi. Volt amikor behívtak próbanapra, de utána semmit nem hallottam felőlük. Lassan kezdek belebetegedni az unalomba. Idő közben kiderült, hogy pajzsmirigy-alulműködésem is van amire gyógyszert kell szednem, ez is díszíti a napjaimat. Itthon persze tevékenykedek, lakást takarítok, mosogatok stb. de a tehetetlenség meg megfolyt néha. Volt, hogy több hónapon keresztül egész nap aludtam és csak este keltem fel gépezni és vissza aludni, mert egy nyamvadt telefon hívást se kaptam és olyankor feladtam a reményt. Jelenleg is várom bizakodva a hívásokat, de semmi. Olyan szakmám van ami nem ér semmit, tapasztalatom meg 0. Pénzem sincs, tartozok is családnak. Valahol mondták is, hogy legalább 200 jelentkezőjük volt és csak azért hívtak mert korábban voltam ott, amúgy semmi esély. Legszívesebben átaludnám az életem a halálomig, mert bármi jobb mint ez a tehetetlenség és a melankólia amit érzek sokszor. Életemben semmit nem értem el amit akartam, csak sodródom az árral. Még ha kapok is munkát utána se lesz jobb szerintem, mert nincs életkedvem se, mindent csak halogatásnak tartok míg a halál el nem kap. Partnert sem tervezek aki boldoggá tehet, mert utálom ha valakihez alkalmazkodni kell, nem tudnám elviselni más társaságát mellettem...Így egyedül élném az életem miközben dolgozok és várom a csodát. Más is érez így? Munkanélküliek, ti meddig voltatok azok és hogy bírtátok? Sokszor a depresszió is magával ragad. 23L