Mit csináljak ha teljesen elvesztettem a reményt?
Figyelt kérdés
Sziasztok! 21 éves leszek nem sokára , lány vagyok. Dolgozgattam már eddig is de mindig felmondtam próbaidő alatt. Egyszerűen nem tudok dolgozni! Fizikailag bírom, de szellemileg nem! Állandóan gyomorgörcsöm van ha emberek közé kell mennem. Pánikrohamok jönnek rám ha ki kell lépnem itthonról. Folyton azt érzem, hogy figyelnek. Rengetegszer sírtam a munkahelyeken. Rettegek az emberektől. El kell mennem dolgozni mert kell a pénz. De pár hónapig bírom csak, utána elmenekülök. Ha pl kicsit keményebben szólnak rám, akkor elsírom magamat. Félek az emberekkel beszélni, remeg a hangom, elcsuklik a hangom, butaságokat beszélek. Mi a teendő?2020. okt. 1. 12:23
1/21 anonim 
válasza:
válasza:Ne haragudj, nem tudok segiteni mert en is ebben a helyzetben vagyok. Engem is erdekelne,hogy mi a megoldás..:(
2/21 anonim 
válasza:
válasza:Hát pszichológus esetleg? Barátaid vannak? Köztük is szorongsz? Illetve azt az egy két hónapot, amíg bírod, addig kevesebbet szorongsz?
3/21 A kérdező kommentje:
Nincsenek már barátaim, mert nem bírtam találkozni velük... Úgy értem konkrétan nem bírtam itthonról elmenni, annyira pánikoltam. Aztán szép lassan leépültek a baráti kapcsolatok... Nincs pénzem pszichológusra, jelenleg a tb-met kellene befizetnem azzal is elvagyok maradva... Itthon élek az alkoholista szüleimmel. Maga a pokol az életem. Nem, valójában azért maradtam addig mert mondogattam , hogy kell a pénz kell a pénz. De kb. 2 hónapig bírták az idegeim. Mikor meghallom, hogy átvesznek állandósnak és 1 hónap lesz a felmondási idő akkor bepánikolok és lelépek, hogy én ezt nem fogom bírni.
2020. okt. 1. 12:35
4/21 anonim válasza:
válasza:Szóval akkor,ha jól értem,a próba időn egyfajta biztonságérzetet ad a tudat, hogy bármikor felmkndhatsz, ha baj lenne, és amikor ez a biztosíték elveszik, akkor bepánikolsz. És akkor most nem is nagyon mozdulsz ki a házból? Pl sétálgatni az utcán? Ez is szorongást okoz? Ha igen, akkor én pl javasolom, hogy menj el egyet. Ne ott ahol laksz, hanem ülj fel buszra, vonatra és menj el oda, ahol nem ismernek. És ott kezdj sétálni. Ilyen környezetben lesz egy biztosítékod, hogy ha akárki akármit gondol, úgy se tudja ki vagy, lehet nem is találkoztok már. #2voltam
5/21 A kérdező kommentje:
4-es! Igen jól érted! Sajnos ez a helyzet. Holnap kipróbálom amit írtál!
2020. okt. 1. 12:44
6/21 A kérdező kommentje:
Azt elfelejtettem írni, hogy kb. 14-15 éves koromban pszichológushoz küldött az iskola ahova jártam. Szuicid hajlamaim voltak és már akkor pánikbetegséggel küzdöttem. Felírt természetes nyugtatókat, az annyira nem jött be. Majd pszichiáternél jártam az többet segített! Felírt Frontint meg rengeteget beszélgettünk, nagyon rendes volt. De sajnos, amióta nem voltam nála kb 3 éve azóta visszaestem. :(((
2020. okt. 1. 12:48
7/21 anonim válasza:
válasza:Remek. Majd mondd el milyen volt. Szerintem ilyen fokozatosan, kis lépésben hozzá kell szoknod a társasághoz. Ha lesz kicsit jobban beleszoksz, akkor tovább csökken a stressz. Mert szerintem itt egyszerre nehezedik rád az, hogy jó benyomást szeretnél kelteni magadról, és az is, hogy picit olyan szokatlan az emberek között levés, mert keveset vagy és emiatt idegennek érzed. Ez a két stressz egyszerre sok. Ezért először az egyiket utána a másikat fokozatosan csökkenteni kell. Ha hirtelen csinálod az azért nem jó, mert akkor a hirtelen váltás mag egy újabb stresszforrássá válik. Csak szép fokozatosan, mintha úszni tanulnál. Először csak a patka mentén, később jöhet a mély víz. Sok sikert! Mindenképp meséld el, hogyan érezted magad. :)
8/21 anonim válasza:
válasza:#4voltam most látom az azután kommented, most olvasom
9/21 anonim válasza:
válasza:Na elolvastam. Nyugtatót még kapod? Miért hagytad abba? TB lemaradás miatt?
10/21 A kérdező kommentje:
Azért hagytam el (fokozatosan) mert a pszichiáter és szerintem is már nem volt rá szükségem. Rendbe tett (legalábbis akkor úgy éreztem). Aztán eltelt egy pár év, és szép lassan újabb mélypontra érkeztem. Ha jól emlékszem egyszer azt tanácsolta, ki kell szakadnom a mérgező családi környezetből. Na most ez nem igazán jött össze. De ez csak egy dolog. Valójában nem teljesen tiszta miért érzem magamat, megint ilyen sz*rul. Egyszerűen csak így érzek. Próbálok kimászni, de kb olyan mint amikor vízbe esel és nem tudsz úszni. Minél kétségbe esettebben kapálózól annál inkább mélyre süllyedsz. Illetve mivel nincs rendesen fizetve a tb-m nem tudok pszichiáterhez menni, maszekhoz tudnék de arra nincs pénzem. Egyedüli megoldás az lehetne, ha tudnék dolgozni, lenne tb-m és tudnék pszichológushoz menni. Itt jön a képbe az, hogy amiért mennék hozzá, pontosan azért nem tudok dolgozni sem. Ördögi kör. Megakarom oldani mindenképpen. Nem az a tipikus mártír vagyok, hidd el! De pokolian nehéz! :(
2020. okt. 1. 12:58
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!