Elvárható lett volna, hogy nekem is szóljon a főnök?

Tudom, mindenki ítélkezni fog, mert itt mindenki tökéletes, de lépjünk túl ezen... jóban vagyok a főnökkel, pár hónapja viszonyunk van. Ma reggel jött be, és láttam, hogy egyből a helyetteséhez megy. Szólt neki, hogy nem tud jönni dolgozni, mert hazaküldték a gyereket a bölcsiből, mert köhögött. Nincs ki vigyázzon rá, neki kell otthon maradnia vele, lehet hogy hetekig. Mert három gyereke is van. Aztán el is ment. Ezt ugye én nem hallottam, hanem jött a helyettese, és ő mondta, hogy nincs főnök és nem is lesz bizonytalan ideig, ez miatt. Kicsit rosszul esett, hogy hetekig nem is fog látni, és annyira nem volt képes, hogy legalább hozzám odajöjjön és közölje. A helyettesétől kell megtudnom. Ahhoz képest, hogy mikor együtt voltunk mondta mennyire szeret, meg milyen sokat jelentek neki, meg így meg úgy. Most meg rám se nézett, csak rohant a gyerekéhez, mert az köhintett kettőt... jogosan vagyok ezen kiakadva? Nem lett volna elvárható, hogy tekintettel a kapcsolatunkra, legalább csak odajöjjön szólni? Ennyit jelentenék neki?

L/25