Felmondás után mit mondjak a kíváncsiskodó kollégáknak?

Felmondtam, mert a munka kihatott a magánéletemre és az egészségi állapotomra is, ráadásul veszélyes munkakörről van szó.

A távolabbi kollégákat letudtam azzal, hogy X-én kezdek egy másik munkahelyen, de addig, amíg nem fix, nem szeretném elkiabálni. Ezt meg is értették, nem kérdezősködtek tovább (más kérdés, hogy a hátam mögött mit pletykáltak, de ez már nem az én dolgom).

Viszont van pár kollégám, akivel jó viszonyban vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy egymás minden magánjellegű dolgairól tudunk, de jóban voltunk, sok "privát" dolgokról szó volt köztünk, amit csak egymással beszéltünk meg/át.

Már nem dolgozom velük, de két-három kollégával rendszeresen beszélünk telefonon és írásban interneten. Csak egy kollégámnak mondtam el (fél szavakkal), hogy jelenleg szó sincs másik munkahelyről. Ő tudta, hogy tanulok és egyéb magánéleti dologgal fogom utolérni magam az elkövetkezendő hónapokkal. Meg is értette. Viszont egy másik, "tolakodóbb" kollégámnak nem tudom, hogy ezt miként mondjam el, mert tuti elejtené azoknak a kollégáknak, akire ez egyáltalán nem tartozik (és ítélkeznének is, hogy egy "nagyon jó, fix munkahelyet" hagytam ott. Aha...). Csak annyit mondtam neki, hogy "majd beszéljünk erről akkor, ha már ott dolgozom". Szinte biztos, hogy ő is azt mondaná, hogy nem érti, miért mondtam fel a "semmiért"...