Hogy mondjam meg a kolleganőmnek, akivel jóban vagyok, hogy vele szívesen barátkozom, de a férjével nem?

Férfiként jóban vagyok az egyik kolleganőmmel. (Ő férjnél van, meg nekem is régóta tartó kapcsolatom van, tehát tényleg csak baráti szinten.)

Munkahelyen elkezdtünk együtt ebédelni, bizalmas dolgokban segítettünk egymásnak, és ő (a férjével) át szokott jönni hozzám, illetve én is őhozzájuk. Viszont a férje őszintén szólva egy bunkó prosztó ember. Miért is mondom ezt:

-Amikor először voltak nálam, akkor az volt az első reakciója, hogy nahát milyen csúnya berendezésű az albérletem (amit ha gondol is magában, egy úriember megtart magának... én sem tettem szóvá, hogy náluk meg mocskos a padló és ujjnyi vastag por áll a bútorokon.)

-Nem régen elkezdtem tanulni egy nyelvet, és akkor nagy vigyorral megkérdezte, hogy magyarázzam már el neki, hogy az ugyan mire jó. Mert hogy iskolában neki meg próbáltak tanítani egy nyelvet, de azóta mindent elfelejtett belőle. (Hát gratulálok neki! Akkor más meg ne is tanuljon nyelveket, zseniális!)

-Legutóbb szóba került, hogy kinek mivel foglalkoztak a szülei, aztán én is elmondtam. Erre megjegyzi, hogy na igen, amit én anyukám csinált, azt képesítés nélkül is lehet csinálni. (Amikor közöltem, hogy nem hogy nem képesítés nélkül végezte, hanem még PhD-je is van belőle, akkor arra már nem válaszolt.)

-Nem is beszélve arról, hogy a kedvenc témája a politika, ahol nyilvánvalóan nem mérlegel, hanem szerintem szerelmes a pártjába és annak politikusaiba (nem nehéz kitalálni, hogy melyik párt hívei közt van a legtöbb fanatikus, de bármilyen pártszimpátia esetén irritáló lenne).

Egy szó mint száz, kibírhatatlan a férj, de a kolleganőm nagyon jó természetű, meg segítünk egymásnak, vele tényleg jóban szeretnék lenni. Ti mit tennétek a helyemben?