Szociális fóbiával hogy álljak munkába?
Sziasztok.
Mostanában nagyon eluralkodott rajtam a félelem. Félek munkába menni és mikor adódik egy munka akkor lemondom, mert pánikba esek. Sokáig sajnos munkanélküli voltam, több hónapig is, volt amikor senki nem hívott, pedig több állást is megpályáztam, de semmi. Aztán a vírus megbolondított mindenkit. Most meg ez amit csinálok. Tegnap szerencsére végre felhívott egy munkáltató és állást ajánlott nekem ami tökéletesen megfelelne. Ezt viszont nem szeretném elszalasztani. Korábban árufeltöltés végeztem, de kiderült, hogy nem nekem való nagyon. Főleg az társalgás miatt sem, a vevők panaszai miatt sem és úgy általánosságban sem és valamiért nagyon taszított, hogy boltba vagyok bezárva és bájolognom kell még a paraszt vásárlóknak is. Szóval azt nem sokáig bírtam. Szakiskolában megszoktam a gyári melót a gyakorlatok és rájöttem nekem ilyesmi melók valók. És amit most ajánlottak az szintén ilyen. Mit csináljak hogy ne féljek az ismeretlentől, az új kollégáktól vagy ha hibázok és lecsesznek. Túl érzékeny is vagyok. Mikor elrontok valamit és lecsesznek akkor érzem, hogy könnybe mered a szemem, de tartom magam mert tudom, hogy igazuk van. De nehéz. Az a baj, hogy nagyon kell a pénz és ehhez munka kell. Általánosban is folyton piszkáltak ott is csendes és zárkózott voltam de szakiskolában viszonylag ki mertem nyílni és jó osztályt fogtam ki. Ráadásul alig voltunk ott. Boltba meg ilyen helyekre le tudok menni szerencsére, de az érzés, hogy mindig figyelik minden egyes mozdulatomat ott van még de már nem vészesen. Lassan kezdek kigyógyulni ebből, de a munka félelem még elég erős sajnos. Mi tévő legyek? Nagyon jól jönne ez a munka ha felvennének. 22L
Szerintem csak meg kell szoknod az új munkhelyet megismerni az új munkatársakat és akkor elmúlik a szociális fóbiád magától egy idő után
Olyan munkahelyet próbálj meg kifogni ami állandó mind munka mind kollégák terén, mert a phszihés betegeknek nem tesz jót az állandó variálás meg a kapkodás
En 24 evesen kezdtem el eloszor dolgozni, es en is ilyen kis felenk voltam akkoriban, de mivel szerettem volna kulonkoltozni otthonrol albiba, ezt tartottam szem elott. Aztan kiderult, hogy tok ertelmes vagyok, meg kicsit munkamanias es perfekcionista, ez annyi onbizalmat adott, hogy kb semmi ido alatt sima eladobol (ez volt az elso melom) uzletvezeto-helyettes lettem. Utana dolgoztam komolyabb munkahelyeken, az elso par het kicsit mindig necces egy idegen kornyezetben, de ahogy nem az a helyzet, hogy ugy indulok el reggel, hogy ma is egy rakas idegen koze kell mennem dolgozni, hanem mar ismerem a kollegakat, fonokoket es joban is vagyunk, egyre jobban teljesitek, magabiztosabban es jon idovel az eloleptetes.
Szoval alapvetoen csak meg kell szokni. Boltban nyilvan azert volt neked nehezebb, mert jottek-mentek a vasarlok, nem erezted magadat “otthon” emiatt a munkahelyeden. En sem szivesen dolgoznek mar vasarlokkal, mondjuk nem azert, mert felek toluk, hanem mert rettenetesen farasztoak. Az olyan munkahelyek, ahol csak kollegakkal kell egyutt dolgozni, ott viszont csak turelmesnek es a lehetosegeid szerint nyitottnak kell lenned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!