Miért dolgoznak az emberek kényszerből egy munkahelyen?

Magyarországon a munka szent. Ha két napig nincs munkád, akkor már a fél környék elmond a világ sz**jának, hogy mégis mit képzelsz magadban, hogy merted otthagyni a munkahelyedet?

Inkább dögölj bele a munkába, mint hogy netán kiessen pár hét. Én amikor munkanélküli voltam, és nem fogadtam el gondolkodás nélkül az első szembejövő szalagmunkát, én voltam a világ legócskább embere. Ja, hogy alkalmi munkákból kerestem annyit napi 2 óra elfoglaltsággal, mint amennyi ott a fizu lett volna, az lényegtelen. Az, hogy 2 hónap múlva találtam egy végzettségemnek megfelelő, jobban fizető állást, amiben még az előrelépés lehetősége is megvan, az szintén mellékes. Sajnos gondolkodásmódban még sokan megragadtak egy sötétebb történelmi korban.

Nyilván, van olyan helyzet, amikor az ember nem válogathat. De amikor megteheti, és mégsem teszi, azzal sokszor saját maga alatt vágja a fát.

(Zárójel: ennek az ellenkezője is létezik, aki szívfájdalom nélkül éldegél segélyeken, tartatja el magát a rokonaival, stb. Évtizedeken át. Csak a két véglet létezik, a reális réteg nem.)

Nahát, milyen érdekes, hogy találkoztam itt pár olyan hozzászólással, amely modern gondolkodásmódot takar. Wow... (xar munkahelyet kipihenni, vagy tovább képzés, stb.)

Kérdésre válaszva, azért, mert a deák bácsi kelendő portéka egy papír pénznek mondott valamin. Valaki a megélhetésért küzd. (Tényleg megélhetés, tehát 0-as számla hó vége vagy fizetésnap előtt!...)

Vagy van, ahol spórolni is lehet,esetleg valaki most szenved azért ott, hogy utána jobb legyen.(Előléptetés, fizetésemelés, stb).