Mások szemében nagyon érdekes helyen dolgozom és a munkám is irígylésre méltó. De már elegem van belőle de mégsem tudok váltani. Mit tehetnék ebben a helyzetben?

15 éve dolgozol. Ne mondd már, hogy nincs tartalékod! 😃

Ha meg bebizonyítod nekik miért jó sabbat évre menni, akkor még a fizudat is állják addig. Nem szűnik meg a munkaviszonyod sem. Win-win szituáció elérése a lényeg.

A járvány el fog múlni, utána lehet utazni.

Szerintem hatalmas baromság ez az "alkotói szabadság". Egyrészt kevesen tehetik meg, hogy feléljék minden tartalékukat, másrészt egy teljes munkaidőben dolgozó (nem művész, vagy író, vagy akármi) ember mi a bánatért menne "alkotói szabadságra"?

Én azt gondolom, hogy két hét, vagy max egy hónap szabadság (fizetett!) bőven elég arra, hogy egy értelmes ember összeszedje magát és átlássa, hogy mit akar kezdeni az életével. Nem otthon a négy fal között, hanem valahol a természetben, egyedül, figyelve a belső hangokra.

Ahogy már írtam, semmi értelme annak, hogy másoknak megfelelve éld az életed. Az én szakmámat is érdekesnek tartják, főleg hogy nőként űzöm. Mellesleg nem vagyok egy elveszett lélek, egyedül is simán megteremteném magamnak azt, ami a környezetemben sok nőnek csak párban megy, valakire támaszkodva. Vagy éppen úgysem. Ezért általában irigyelnek, sok beszólást is kapok, a legkisebb hibákat is próbálják megtalálni és meglovagolni az életemben, de nem igazán érdekel. Szeretem az életemet, a férjemet, a munkámat, az otthonomat, a családomat. Értük bármikor, bármit. A többiek véleménye csak másodlagos, vagy sokadlagos. Ha nem szeretném a munkámat, baromira nem érdekelne, hogy a sokak által rám kreált buborék kidurran, hiszen nem nekik élem az életemet. Én akarok boldog lenni, én akarom boldogan élni az életemet és hiszem azt, hogy ehhez nem szükséges az, hogy másik trenírozzák az egómat. Ahogy a mostani elégedettségemre sincs hatással sem ez, sem az ha valaki csak a negatívat keresi az életemben.

Jaa, közalkalmazott... akkor esélytelen. Azt hittem ez valami versenypiaci dolog 😕

Mondjuk így nem tudom mit lehet irigyelni benne. Persze, amíg az embernek öröm csinálnia, addig nem is érződik munkának, hiszen feltölt energiával. És még fizetést is adnak azért, mert „szórakozol”, kiéled magadat.

...Amíg ki nem égsz.

Most kiégtél.

Ezért lenne jó egy ilyen szabadság. Felfrissülést jelentene, és utána újult erővel térheznél vissza.

Ha ez nem opció, akkor nincs ötletem. Feladni most tehát nem lehet munkát... (de, van egy ötletem. Csinálj gyereket, és menj te vele gyed-re 😃 )

Pszichológussal érdemes lehet beszélni erről, hogy belefáradtál. Meg úgy általánosságban véve a kiégés témát lehetne átkutatni.