Hogyan értessem meg a kolléganőmmel, hogy nem vagyunk barátok?

Minden nap bejön, és köszönés után el is kezdi rámzúdítani, hogy mi történt vele tegnap óta. Főleg a gyerekeiről van szó, a férj inkább pont, hogy tabu téma (vajon miért...). De engem nem érdekel a magánélete, amúgy se túl érdekes azt hallgatni, hogy mi van a gyerekeivel. Minden hétfőn beszámol a hétvégéjéről tételesen, hogy mit csináltak. Nyáron dicsekvés a nyaralásáról, télen a síeléséről. Hiába próbálom lerázni egyszavas válaszokkal, teljesen lepereg róla. Mondja tovább. És engem is kérdezget, folyton vájkálna az életemben, nem veszi észre magát. Ha adok egy egyszavas választ, akkor tovább kérdez, amíg meg nem tudja, amit akar. Már próbáltam azt is, hogy megmondom neki direktben, hogy nem érdekelnek a gyerekeid, meg hogy mit csináltál a hétvégén, de úgy tűnik, őt meg nem érdekli, hogy engem mi nem érdekel. Az egyetlen, ami segítene, a füldugó, de ha látja, hogy bent van, akkor odajön az asztalomhoz, és kiveteti valami ürüggyel. Tényleg kifogytam az ötletekből már, és az egyszavas válaszok kitalálása is sok energiát vesz el, miközben egy csomó dolgom lenne.

32N