Miért társadalmilag lesajnált szakma a tanári?

Amikor ránezel egy emberre azt látod, h márkás vagy nem márkás ruhában van. Amikor megnezed, h valaki hol lakik, akkor azért lehet látni, h milyen helyzetben van anyagilag.

A boltban is csak annyit látnak az emberek, h valaki drága terméket a kosarába vagy nem drágat.

Senkire sincs rairva, h azért néz ki szerényebben/lakik szerény helyen/vesz olcsó dolgokat, mert betanított munkás egy gyárban vagy mert tanár. (azért írom ezt a 2-t, mert a fizetés kb. Ugyanaz)

Ha valakit így látnak lesajnaljak, sajnos. Az emberek hajlamosabbak azt gondolni első körben, h inkább betanított munkás, mint tanár.

"Azért sajnálom őket, mert nagy erőfeszítések árán sem tudnak értelmes embert nevelni olyanokból, mint amilyen te vagy. Nincs rálátásod a dolgokra, csak mantrázod a sok hülyeséget."

Azt ugye vágod, hogy nem is ez a feladata a tanároknak?

Én azért lettem tanár, mert gyermek koromban volt sok rossz tanárom, vagy épp unalmas tanárom és kevés jó. A jó tanárok arra motiváltak, hogy én is ilyen szeretnék lenni, a rosszak pedig arra, hogy én majd az a tanár legyek, akihez a gyerekek bármikor bátran fordulhatnak, akitől nem kell félni és akitől valóban lehet tanulni.

Mondhatnám, hogy elértem a célom, mert ilyen tanár vagyok, a gyerekek nagyon szeretnek, és számomra is prioritás, hogy élmény szerűen oktassak.

De sajnos így is kiégtem. És pontosan az ilyen támadó, arrogáns szülőktől vagy gyerekektől (mert egy-kettő mindig akad) megmondóemberektől, akik nulla tapasztalattal lökik a dumát, hogy nekem milyen jó, és azért vagyok itt, mert máshoz nem értek. (Ugyanezt nem mondanák egy IT szakembernek)

Úgyhogy most elegem lett és pályát módosítok. Nyelvtanár vagyok, a nyelvtudás pedig szerencsére értékes tudás. Hiányozni fognak a gyerekek és nagyon nehezen fogom megoldani az iskolai szüneteket a gyerekemmel egyedülálló szülőként, de elegem van már, hogy évek óta azt hallgatom, hogy nekem milyen jó és milyen buta vagyok és milyen szemét vagyok csak mert a tanári pályát választottam.

Ennyit az itthoni mentalitásról.

140 ezret keresek tanári mesterdiplomával úgy, hogy 6 évet tanultam érte az egyetemen.

Albérletben élek (mármint csak egy szobát tudok bérelni), mert nem tudok sem félretenni lakásra, sem lakáshitelt nem adnak erre a fizetésre.

Megnyomorít ez a szakma, meneküljetek, amíg még tehetitek.

A 8-as válaszoló vagyok, aki egyben a 6-os is. Az a hülyeségek mantrázása, hogy rávilágítok olyan dolgokra, amik pozitívak lehetnek egy szakmában, és a benne dolgozók egy része mégsem tudja értékelni? Ha az ember a saját munkájában, életvitelében csak a negatívumokat látja, akkor rossz helyen van. Szerintem a pedagógusok mellett csak azok láthatnak bele a pedagógusok életébe, akik pedagógus szülők gyerekeként nőnek fel (mint én).

(Még a rossz fizetésről, akkor volt egy kis sokkolódásom, amikor pályakezdőként a barátnőm BA diplomával, heti 20 órában pedagógusként (a 20 óra tényleg 20 volt, nem olyan területen, hogy 20 óra kontakt óra, utána otthoni felkészülés) ugyanannyit keresett, mint én heti 40 órában, MSc diplomával. Mindketten tovább léptünk rövid úton máshová. Tényleg többet érdemelnének a tanárok, de nem ők vannak egyedül alul fizetve, mégis ők vannak valamiért mindig a címlapokon. Soha senki sem kérdezi, hogy egy hivatalban dolgozó köztisztviselő miért keres keveset... persze ő csak aktatologató, egész nap kávézgat és biztos csak azért van ott, mert valakinek a valakije. Nem lesajnáltabb, mint a tanár? Még sincs róla kérdés gyakorin miért lesajnáltak a köztisztviselők.)

Én speciel elvenném a tanároktól a fizetést, és mellé még büntetném is azt aki tanárként tevékenykedik. Kemény intézkedések nélkül nem megyünk semmire. De ez az egész tanárkérdés a szőnyeg alá van söpörve. Úgy járnak, kelnek az emberek az utcán mint ha minden rendben lenne...

A múltkor is láttam egy tanárt. Tök simán vásárolgatott a Tescoban. Sokan még csak a fejüket sem fordították el. Persze én azért köptem egyet, de hatalom nélkül nem tudtam érdemben semmit tenni. Nekem nem lehet igazam. A fontos embereknek kell végre cselekedniük, és nem a foteljukban tespedni.