Életem lehetősége, de minden nap sírok hazafelé, folytassam vagy hagyjam?

Sziasztok!

Az új munkahelyemmel kapcsolatos a kérdésem. Diák vagyok, jelenleg mesterszakos, jövőre végzek. Sajnos az első diplomámat megbántam, más területen szeretnék dolgozni, így a papírjaim jelenleg nem valami beszédesek álláskeresésnél. Szeretnék estin elvégezni egy másik szakot, de egyelőre csak küzdök, hogy még időben legyen tapasztalatom is a szakmában, ha már elsőre nem a jó szakra mentem és 27 leszek, mire diplomával is igazolni tudom a tudásom... Eddig nem volt szakirányú munkahelyem, most viszont megadatott a lehetőség.

A cég, amihez kerültem, csodálatos. Szakmai feladatokat bíztak rám az első perctől és hosszú távra terveznek, fél év múlva elkezdhetem a hivatalos, 3-4 hónapos gyakornoki programot azon a területen, ahol később szeretnék dolgozni, majd ha jól sikerül, nyitottak rám főállásban is... Egy kikövezett út, a legtöbb, amire jelenleg szükségem van. Örülök neki, hogy szakmai kérdésekről gondolkodhatok és bár még elég egyszerű feladatokat kapok, érzem, hogy ez valaminek a kezdete. Tetszik az agilitás, az egyéb juttatások, a fizetés, viszont a részleg, ahol dolgozom, nem az igazi...

Sajnos mentornak egy hihetetlenül bunkó, gyerekes embert kaptam. Fiatalabb nálam, jóformán szórakozni jár be, 4 órából egyet, ha dolgozik, a többit elkávézza, eldumálja, elmobilozza és elmegy játszani a többiekkel inkább. Ha ez nem lenne elég, nekem sem sokat segít, bunkón válaszol és a kötelezőn kívül nem is szól hozzám egész nap. Sajnos így nehéz tanulnom, általában mindig mások mentoraitól kérdezek...

Ezzel talán nem is lenne akkora baj, sokkal inkább azzal, hogy úgy viselkedik, mint egy tipikus középiskolás ribi. Kibeszél a hátam mögött, megalázóan viselkedik, azzal szekál, hogy ki leszek rúgva, csúfolódik rajtam poén gyanánt... És sajnos pénteken félrehívott a másik kollégám egy korábbi eset kapcsán (beszólt nekem, hogy ki leszek rúgva, én meg visszaszóltam, hogy kit érdekel, felvesznek máshova akkor), amit ugyan tisztáztam, de ebből kiderült, hogy egyértelműen le akar húzni mások szemében... Utálok mellette ülni, utálom, ahogy a barátnőjével együtt néznek rám és minden este munka után sírok a villamoson hazafelé. Kiadom magamból azt, amit aznap visszafogtam.

Próbáltam finoman jelezni a felettesem felé, hogy mi a helyzet, de csak azt mondta, hogy ez a lány ilyen, okkal ül közel a főnökhöz, legyek türelmes, beszéljek vele, stb... Én meg ilyen vagyok, de az senkit sem érdekel. Senkit sem érdekel, hogy engem bántottak meg és nem nekem kell még ezek után beszélni dolgokról vele. Úgy érzem, mintha egy magafajta lógós, bulis embert akart volna helyettem és most csalódott. És most úgy akar megváltoztatni, hogy összetöri azt, aki vagyok és ha nem hagyom, megsértődik...

Nem tudom, hogy kibírok-e így fél évet. Soha korábban nem sírtam ilyesmi miatt, utoljára középiskolában. Azt hittem, otthagyhatom ezt az érzést és a bsztatást, de nem...

A kollégám szerint azért van berágva rám, mert amúgy sem akart lányt látni magán és a barátnőjén kívül itt... És hogy így ráadásul munkára is van kényszerítve mellettem. Fél éve dolgozik itt, szóval ő is nagyjából újonc, de úgy érzem, a nagy szájával irányítja a közösséget és ki vagyok szolgáltatva.

Nagyon szeretem ezt a helyet, nagy szakmai lehetőség. De őt nem tudom kikerülni. Miatta nem is szívesen lógok a többiekkel munka után vagy szünetekben, mert mindenhol ott van, vonzza a figyelmet és kellemetlenül érzem magam... És mellé azzal szórakoztatja a többieket, hogy atyaistenkénz viselkedik, aminek része a megalázásom is.

Pénteken majdnem felmondtam, annyira nem bírtam elviselni. Rosszul vagyok tőle. De nem akarok szakmailag egy senki maradni és nem tudom, lesz-e lehetőségem mostanában ilyesmire más helyen.

Nagyon el vagyok keseredve... :( Mit tennétek a helyemben?