Életem lehetősége, de minden nap sírok hazafelé, folytassam vagy hagyjam?
Sziasztok!
Az új munkahelyemmel kapcsolatos a kérdésem. Diák vagyok, jelenleg mesterszakos, jövőre végzek. Sajnos az első diplomámat megbántam, más területen szeretnék dolgozni, így a papírjaim jelenleg nem valami beszédesek álláskeresésnél. Szeretnék estin elvégezni egy másik szakot, de egyelőre csak küzdök, hogy még időben legyen tapasztalatom is a szakmában, ha már elsőre nem a jó szakra mentem és 27 leszek, mire diplomával is igazolni tudom a tudásom... Eddig nem volt szakirányú munkahelyem, most viszont megadatott a lehetőség.
A cég, amihez kerültem, csodálatos. Szakmai feladatokat bíztak rám az első perctől és hosszú távra terveznek, fél év múlva elkezdhetem a hivatalos, 3-4 hónapos gyakornoki programot azon a területen, ahol később szeretnék dolgozni, majd ha jól sikerül, nyitottak rám főállásban is... Egy kikövezett út, a legtöbb, amire jelenleg szükségem van. Örülök neki, hogy szakmai kérdésekről gondolkodhatok és bár még elég egyszerű feladatokat kapok, érzem, hogy ez valaminek a kezdete. Tetszik az agilitás, az egyéb juttatások, a fizetés, viszont a részleg, ahol dolgozom, nem az igazi...
Sajnos mentornak egy hihetetlenül bunkó, gyerekes embert kaptam. Fiatalabb nálam, jóformán szórakozni jár be, 4 órából egyet, ha dolgozik, a többit elkávézza, eldumálja, elmobilozza és elmegy játszani a többiekkel inkább. Ha ez nem lenne elég, nekem sem sokat segít, bunkón válaszol és a kötelezőn kívül nem is szól hozzám egész nap. Sajnos így nehéz tanulnom, általában mindig mások mentoraitól kérdezek...
Ezzel talán nem is lenne akkora baj, sokkal inkább azzal, hogy úgy viselkedik, mint egy tipikus középiskolás ribi. Kibeszél a hátam mögött, megalázóan viselkedik, azzal szekál, hogy ki leszek rúgva, csúfolódik rajtam poén gyanánt... És sajnos pénteken félrehívott a másik kollégám egy korábbi eset kapcsán (beszólt nekem, hogy ki leszek rúgva, én meg visszaszóltam, hogy kit érdekel, felvesznek máshova akkor), amit ugyan tisztáztam, de ebből kiderült, hogy egyértelműen le akar húzni mások szemében... Utálok mellette ülni, utálom, ahogy a barátnőjével együtt néznek rám és minden este munka után sírok a villamoson hazafelé. Kiadom magamból azt, amit aznap visszafogtam.
Próbáltam finoman jelezni a felettesem felé, hogy mi a helyzet, de csak azt mondta, hogy ez a lány ilyen, okkal ül közel a főnökhöz, legyek türelmes, beszéljek vele, stb... Én meg ilyen vagyok, de az senkit sem érdekel. Senkit sem érdekel, hogy engem bántottak meg és nem nekem kell még ezek után beszélni dolgokról vele. Úgy érzem, mintha egy magafajta lógós, bulis embert akart volna helyettem és most csalódott. És most úgy akar megváltoztatni, hogy összetöri azt, aki vagyok és ha nem hagyom, megsértődik...
Nem tudom, hogy kibírok-e így fél évet. Soha korábban nem sírtam ilyesmi miatt, utoljára középiskolában. Azt hittem, otthagyhatom ezt az érzést és a bsztatást, de nem...
A kollégám szerint azért van berágva rám, mert amúgy sem akart lányt látni magán és a barátnőjén kívül itt... És hogy így ráadásul munkára is van kényszerítve mellettem. Fél éve dolgozik itt, szóval ő is nagyjából újonc, de úgy érzem, a nagy szájával irányítja a közösséget és ki vagyok szolgáltatva.
Nagyon szeretem ezt a helyet, nagy szakmai lehetőség. De őt nem tudom kikerülni. Miatta nem is szívesen lógok a többiekkel munka után vagy szünetekben, mert mindenhol ott van, vonzza a figyelmet és kellemetlenül érzem magam... És mellé azzal szórakoztatja a többieket, hogy atyaistenkénz viselkedik, aminek része a megalázásom is.
Pénteken majdnem felmondtam, annyira nem bírtam elviselni. Rosszul vagyok tőle. De nem akarok szakmailag egy senki maradni és nem tudom, lesz-e lehetőségem mostanában ilyesmire más helyen.
Nagyon el vagyok keseredve... :( Mit tennétek a helyemben?
válasza:
válasza:Valóban az lehet a baja a mentorodnak, hogy nem egy rendes "magadfajtát" várt és melletted talán jobban kitűnik az ő lustasága, ezért is pikkel rád.
Nem akarok vészmadárkodni, de megéltem már hasonló helyzetet és a végén kénytelen voltam felmondani, mert elviselhetetlenné tette a munkát és a légkört, keresztbe téve mindennek és ellenem fordítva mindenkit.
Remélem, te nem jutsz ilyen sorsra!
Próbálkozz magad mellé állítani pár embert, barátkozz velük és ha rosszabbra fordul a helyzet a legmagasabb főnöktől kérj magadnak egy másik mentort, nyugodtan közölve, hogy úgy látod, más mentoroktól több segítséget kapsz, akkor miért ne dolgozhatnál inkább velük?!
Szerintem még tarts ki egy kicsit és ha hosszabb távon sem működnek a dolgok, akkor ne várd meg, amíg rámegy az egészséged....
válasza:Most sima diák vagyok. Project support, igazából csak felgyorsítom a munkát, de sokat nem adok hozzá.
Az a baj, hogy az előfeltételezés is rossz volt a főnök részéről. A második körben arról beszélt, hogy nem érezném jól magam itt, mert olyannak lát, aki csak a munkára figyel és elfelejt ember lenni egy közösségben. Gondolta ezt a végzettségemről és arról, hogy egy szakmai interjún szakmai dolgokról beszéltem, nem személyes dolgokról... Félreismert, nem vagyok ilyen, nagyon szívesen megismerném a többieket és szívesen lennék ember is itt. Szívesen szereznék barátokat, beszélgetnék velük, de úgy érzem, ez a húzás most pont ez ellen dolgozik. Félek a megaláztatástól, ezért bezárkóztam és tényleg csak a munkára figyelek... Tudok csapatban dolgozni, a többiek szerint kedves és mosolygós lány vagyok, akiben a főnök jellemzése után kellemeset csalódtak. De ideje lenne többet mutatni feléjük és foglalkozni velük. De így nem tudok. Nincs kedvem ott lenni, ahol ez a lány van, hiába vagyok vele kedves és hiába látják ezt mások, sokkal gátlásosabb vagyok, mint bármikor, bárhol szoktam lenni. A barátaimmal, a párommal, az évfolyamtársammal, az egyesületben, ahova járok, fel tudok oldódni, szeretnek az emberek... Itt lefagyok és szarnak érzem magam. És csak túl akarom élni a napot.
És sajnos pont úgy ülünk, hogy a mi asztalunk van egymás mellett a terem szélén a főnök sarkánál, a többiek asztala meg a másik sarokban tömörül... És vele maradtam kettesben jóformán...
válasza:Igyekszem kitartani még, mikor épp nincs benn, mindig odamegyek a többiekhez és igyekszem úgy tenni, mintha észre sem venném, mit csinál velem és hogy emiatt esetleg mások is másképp néznek rám. De kicsit azt érzem, hogy nem tudok beilleszkedni hatékonyan emiatt... Igyekszem jól végezni a munkám is, más jellegű feladatokkal is ismerkedek, hátha legalább azt elérem, hogy máshova ültessenek vagy bármi... Hát nehéz.
Kicsit megbántam, hogy otthagytam az előző helyem. Sima kis irodai asszisztens voltam, aki fénymásolgatott és e-maileket küldött, de ott legalább voltak barátaim.
válasza:"A második körben arról beszélt, hogy nem érezném jól magam itt, mert olyannak lát, aki csak a munkára figyel és elfelejt ember lenni egy közösségben."
Ha ilyen a főnök, akkor már minden érthető!
Neki nem dolgozó kell, hanem egy szórakoztató, mókás csapattag, aki naponta produkálja magát a közösségben és nem baj, ha nem dolgozik.
Komolyan mondom, ha én főnök lennék, annak örülnék, ha mindenki dolgozik és azt tartanám a legtöbbre, aki nem a pofázásával tölti a munkaidejét, hanem a feladatra koncentrál.
Hát ez a hely talán tényleg nem neked való, vagy megpróbálsz alkalmazkodni, lemásolni a többiek viselkedését, de az már tényleg nem te leszel.
El kell döntened, hogy mi a fontosabb: a gyakorlatszerzés, vagy az egyéniséged, a lelked.
De én úgy gondolom, hogy hosszú távon nem vezet semmi jóra az, ha az ember megjátssza magát és nem is lesz hiteles a többiek szemében.
Az igaz, hogy mindenütt vannak patkányok, csak a körülmények nem egyformák, mert azért az más, ha egy patkánytól függsz és megint más, ha csak elmentek egymás mellett a folyosón.
válasza:"Kicsit megbántam, hogy otthagytam az előző helyem. Sima kis irodai asszisztens voltam, aki fénymásolgatott és e-maileket küldött, de ott legalább voltak barátaim."
Na, látod, ez az!
Nem minden a karrier, ha az ember rosszul érzi magát, akkor meg pláne xart sem ér. De lesz megint jó munkahelyed, nem kell neked itt megrohadni!
válasza:"A második körben arról beszélt, hogy nem érezném jól magam itt, mert olyannak lát, aki csak a munkára figyel és elfelejt ember lenni egy közösségben."
Ezt nem írtad le az elején. Ez mindent megváltoztat. Szerintem ne reménykedj, nincs mire várnod, mert ez a főnök ezzel közölte veled, hogy el fog küldeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!