Nálatok hogy megy a munkahelyi szülinapi ajándékozás?

Mindenki be szokott adni párszáz Ft-ot a közösbe és abból vesztek valamit?

Kb. ez volt 8-10 évig.

Egy kártyát aláír mindenki?

Nem. A hölgyek virágot, csokit, a férfiak italt kaptak.

Vagy közösen nincs semmi csak közelebbi barátok adnak valamit?

Mostanra ez lett. Jobb így. Emberszerűbb.

Sehol semmi.

Az unnepelt, de nem mind, hoz sutit, uditot, es dugiban valami piat.

Előző munkahelyemen nők (6 idősebbek és én fiatalabb) egymásközött: Régi hagyományon alapulva névnapot ünnepelték, eleinte csak egy olcsóbb virágot vettünk és mindenki adott bele párszáz forintot. Ezt követően már nem volt elég csak a virág, még mellé kitalálták, hogy adjunk valamilyen csokit/bonbont vagy egyebet ami épp eszükbe jutott. Utána jött az, hogy az egyik kolléga 50 éves lesz, kitalálták, hogy vegyünk neki valami "nagyobb ajándékot". A nagy ötlet egy torta, egy ajándékkosár, egy virágcsokot és egy "boldog születésnapot" lufi volt, mindez fejenként 4000 forint. Utána elkezdték köszönteni a születésnapokat is. Szerencsére már nem dolgozom ott, szerintem ez egy nagy baromság. A névnap, születésnap véleményem szerint családi esemény, persze ha két kolléga jóban van vegyenek egymásnak valamit ha akarnak, de ne akarja senki ráeröltetni a másikra a közös ajándékozást csak mert "milyen jó hagyomány".

A másik, hogyha valaki bedobja a közös ajándék ötletét és valaki fel mer ellene szólalni (pl. nincs havi több ezer forintja a kollégákat ajándékozgatni vagy egyszerűen értelmetlennek látja) akkor még őt nézik ki.

Szerintem vagy a cég áldozzon erre vagy senki.

Volt ahol a nyugdíjba vonuló kollégától elbúcsúztunk, az szerintem belefér, főleg ha 5 évente megy egy ember nyugdíjba, na meg az már tényleg egy "végső" búcsú, hisz megdolgozott érte. Azonban olyan is volt, hogy valahol elkezdtem dolgozni és az épp aznap felmondó kollégának elkezdtek 1000 forintot gyűjteni a búcsúajándékára, majd pár nappal később egy terhesnek 500 forintot. Rákérdeztem, hogy kik is ők? A válasz az volt, hogy velük nem találkozhattam, mert egyik a felmondását tölti szabin a terhes meg már csak pár napig lenne, de betegszabadságon van. Mindezek ellenére elvárták volna, hogy sosem látott "kollégáknak" adakozzak.

Sok munkahelyen azt mondom: Felesleges.

Dolgozni járnak be az emberek és rengeteg melóhelyen random szedett emberek vannak.

Gondolj bele egy felvételbe.

Papír, tapasztalat, önéletrajz - ok .

Mindegy milyen legbelül az ember.

Ezért kuka sok helyen a "csapat".

Ajándékozz olyan embert, akiről tudod, hogy nem csak melóhelyi összeszokás köt össze.

Kevés az olyan ember, akik barátként más-más melóból megmaradnak.

Nekem is csak 1 valaki maradt meg, de számomra családtaggá vált. Keresztanyu is lettem.

Felesleges a jópofi.

Vállalkozásom kis csapata is nagyon megválogatott emberekből van (személyiségteszttől kezdve a gyakorlatig végig kísértem mindegyiküket, hogy felmérjem őket: Ideálisak-e az "én világomba").

IQ, EQ, mentalitás, őszinte de intelligens gondolatok,vélemény megosztás...stb

Mi 5-en nem a megszokott emberek vagyunk.

Nekem elég egyszer látnom az ember arcát 70-80%-osan kielemzem milyen személyiség, a maradékot pedig verbálisan s nonverbálisan le tudom szűrni legrosszabb esetben 1 óra alatt.

Voltak itt érdekes szituációk anno felvételkor :)

Az emberek zöme nem szeret szembesülni velem, volt nem egy olyan ember, aki bepánikolva ingerülten próbált támadni.

Nah az olyan instant kuka személyiség, aki nem tud intelligensen fellépni. Szinte önmagát árulja el, hogy igazam volt.

Egyik csapattagommal érdekes volt az interjú.

Ugyanilyen elemezgető, csak extrovertáltabb, mint én.

Kapásból ki is mondta mit olvasott ki belőlem, elmosolyodtam és boldog voltam egy kis kihívást érezve.

Leghosszabb beszélgetésem volt, a kávézóban ott voltunk majdnem egész nap.

Csak akkor nem beszéltünk, amikor étel vagy ital foglalta le a szánkat.

Azóta pedig hétfőnként 2-3órában a kávézóban kezdjük a napot a kis csapattal.

Heti tervek, egyeztetés, ki hol tart s mikor adja tovább vagy fejezi be a projektet...stb.

De ennek ellenére feleslegesnek tartjuk az ünnepeket.

Az más ha megünnepeljük az újabb sikereinket, eredményeinket, amit mi közös erővel elértünk.