Mielőtt felmondtatok az előző munkahelyeteken, addigra már volt fix, vagy kiszemelt állásotok, vagy keresgéltetek a felmondási idő alatt?

Már akkor is keresgeltem mikor ott dolgoztam. Felmondtam úgy, hogy nem volt új munkahelyem és tudtam, hogy nem lesz könnyű.

Pont ezért éltem minimalista életmódot addig is míg dolgoztam, hogy legyen tartalékom.

Természetesen stresszel a bizonytalanság és minden tartalék véges.

Mindkettőre volt már példa az életemben.

Anno kvázi pályakezdőként (dolgoztam már szakmámban egyetem mellett, szóval volt tapasztalatom, csak kevés) majdnem 2 évig voltam otthon, ha akkor nem cuccolhattam volna haza anyámhoz, nem sokat tudtam volna kezdeni... szóval nekem az jó lecke volt, hogy ritkán ugrálok.

Volt, hogy besokalltam, felmondtam, úgy voltam vele, hogy felmondási időszak alatt tuti találok valamit az én tapasztalatommal. Hát, nem jött be. :D Igazából mázlim volt, egy ismerős beajánlott végül egy helyre, pont ember kellett nekik, így egy hónapig voltam otthon. Ha ez nem lett volna, akkor nem tudom, meddig keresgéltem volna.

Mivel ezzel a szakmámat is elhagytam, és nem is nagyon tervezek visszamenni, így a mostani helyemről már csak biztosra mondtam fel, nincs mire elbízzam magam, hogy "úgyis lesz valami". Hónapok óta nézegettem a hirdetéseket, és csak akkor mondtam fel, mikor megvolt fixre az új hely, ahova megyek.

Nálam úgy volt, hogy a konkrét felmondás előtt már nézegettem a helyeket, hogy hova tudnék menni. Aztán mikor eljött az idő, akkor beadtam a felmondásom és a felmondási idő alatt mentem el 3x "interjúra". Az elsőnél a felveteliztetovel a másodiknal a kollégákkal, a harmadiknal meg a közvetlen főnökömmel találkoztam.

Januárban adtam be a felmondásom és áprilisban már az új munkahelyemen kezdtem.

Első ilyen felmondásom úgy alakult hogy lesz másik munkám tehát amikor felmondtam felmondási időt nem kértek, akkor a másik helyre mehettem volna másfél héttel később. Direkt azért számoltam le úgy hogy másfél hetet otthon lehessek mert több dolgom is volt amit el akartam intézni és csak így tudtam megoldani, tehát saját döntésem volt ez. Aztán a másik helyből nem lett semmi. Kezdés előtt 2 nappal hívtak fel hogy tolódik a dolog 2 héttel, akkor azzal indokolták hogy mind a két tréner akik a belépő oktatásokat tartják munka és tűzvédelem, munkahellyel kapcsolatos egyéboktatások, stb... ugye mindkét emebrük elfoglalt volt akik ezzel foglalkoznak így mondták hogy tolódik a dolog mert addigra úgy is lesz még pár új ember és akkor egyszerre több embert tudnak oktatni így türelmem kérték. Nem voltam valami boldog de elfogadtam a dolgot. Akkor még meg volt az örökségem ami még 1 évi megélhetésemre is elég lett volna de rohadtul nem arra akartam költeni a pénzem. Aztán amikor eltelt abból a 2 hétből is ismét felhívtak hogy már csak a következő hónapban lesz valami így majd előtte 2 nappal felhívnak hogy pontosan mikor menjek be, de ennek ellenére be kellett mennem egyik nap hogy az orvosi alkalmasságot megcsinálják, plusz a szerződéshez szükséges iratokat is kérték hogy vigyem be hogy addigra azt is megcsinálják, akkor még a műszakbeosztásomat is megkaptam ahova oda volt írva hogy melyik napokon lesznek az oktatások meg hova menjek, kit keressek még fotó is volt hogy néz ki a tréner, tehát teljesen biztosnak látszódott a dolog hogy ebből lesz munka. Aztán az utolsó pillanatban hívtak hogy átmenetileg lefújták mert nincs igény emberre így nem is kellett mennem. Akkor még 3 hetet voltam otthon de már nem vártam tovább kerestem másik állást, oda egyből mehettem már az interjún mondták hogy mikor kellene kezdenem és ha azt tudom vállalni akkor már kezdhetek is. Aztán el is kezdtem ott dolgozni. Oda nem hosszútávra mentem mert elég embertelen cég volt legalább is ezeket a híreket hallottam róluk, ahhoz képest nem volt vészes, a munka az elég jó volt, kollégák is normálisak voltak ők mondták hogy vannak jó helyek cégen belül meg vannak rossz helyek, én a kettő között voltam azon a helyen ahol a kis vezetők csoport meg műszakvezetők normálisak voltak meg a kollégák is. Munka is viszonylag laza volt, csak a nagyobb vezetők az üzemvezető volt az aki nagyon egy szemét ember volt, a mérnök aki egyben a minőségellenőr személyét töltötte be ő nagyon csúnyán beszélt az emberrel, meg volt még egy terület vezető akinek soha semmi sem volt jó.

Egy ideig elvoltam ott aztán belefáradtam mert ott olyan hogy feljebb lépési lehetőség nem létezett aki amilyen munkakörbe kezdett a cégnél vagy onnan megy nyugdíjba vagy átkéri magát másik üzembe egy teljesen más csapatba de azok közül a többség rosszabb volt, hiába voltak emberségesebbek ott a vezetők, a munka az valami rémes volt ott, tehát ilyen kontrasztos dolgok mentek annál a cégnél. Én meg onnan úgy léptem le hogy már megvolt a másik helyem ahol jelenleg is vagyok. Addig vártam mire biztos nem lesz. Hiába volt addigra szintén tartalékom megélhetés terén nem akartam otthon lenni olyan sokáig munka nélkül mert abban a helyzetben nem voltam.

A Gyakorin mindenkinek 1-2 millió Ft tartaléka van és mindenkinek jó szakmája, amivel 1-2 napon belül talál új állást, nem? :D :D

Tavaly februárban felmondtam a semmire, mert már elképesztően szenvedtem a munkahelyemen. Monoton adatrögzítői, -ellenőrzői, -javítói munka volt. Nagyjából totál betanított, tehát ha tudtad a szervezet szabályait, akkor gépiesen lehetett csinálni, semmi kreativitás, változatosság, problémamegoldás.

Régről volt pénzem, ami folyamatosan fogyott tanfolyamokra, jogsira, eü okokból, de tavaly ilyenkor még azért aránylag rendesen volt belőle.

6 hét múlva az új munkahelyemen ültem.

A semmire felmondás előnyei:

- Tényleg motivál, hogy keresgélj, add be. Az ember szenved egy munkahelyen, de egy bizonyos pontig hajlandó lusta lenni, nem elég nagy erőbedobással keresgélni.

- (Ha normálisak a főnökök) nem kell titkolózni, elengednek interjúkra a felmondási idő alatt; a szabijaidat, amit ugye ki kell adniuk időarányosan, úgy veszed ki, hogy el tudj menni interjúra, előbb elmehetsz, lecsúszhatod. Nálam tényleg így volt, halál rendesek voltak.

- Rengeteg helyen előny az azonnali kezdés. Kedden interjúztam, csütörtökön fel is hívott a HR-es csaj, pénteken az első emailek és fizuajánlat elfogadása, hétfőn délelőtt orvos, szerződésírás, délben meg már az íróasztalomnál ültem.

2 hetet voltam otthon, zömében interjúkra jártam, de mellette élveztem a tavaszt. Például Budán, a Déli pályaudvar felett a dombon volt egy interjúm, utána feljebb sétáltam és egy kis parkocskát találtam, ott időztem.

Élveztem amúgy azt is, hogy a város különböző pontjaira jutottam el, különféle emberekkel találkoztam (interjúk). Bár ez megvan akkor is, ha az ember nem a semmire mondott fel.

Másodszorra nyár végén mondtam fel a semmire, mert egy sulit kezdtem, ami számomra nagyon fontos és semmi rugalmas lehetőséget nem adtak.

Azt hittem, maradhatok náluk, utána úgy nézett ki, hogy ... úgy nézett ki, hogy... úgy nézett ki, hogy.... Amíg otthon voltam, borzalmasan sokat tanultam, gyakoroltam.

...aztán úgy nézett ki, hogy el tudok helyezkedni a tanulmányaimnak megfelelően... el is tudtam, de 4 órában, nagyon kevés összegért.

Szóval mostmár hatalmas gázban vagyok anyagilag, azért mert a jövőm, a céljaim érdekében kockáztattam és minden rosszabbul sült el, mint ahogy előre várni lehetett. Ráadásul mindenem törötött, szakadt, elromlott vagy annak határán áll.

Viszont a tavaszi nem volt rossz; 6 hét alatt találtam munkát; 2 hetet "pihentem" , ami nagyon jól jött. A talált munka nem sokkal, de jobb volt a réginél.

Szóval azt akarom mondani, hogy nem feltétlen minden esetben ördögtől való ötlet a semmire felmondás.