Miért van az, hogy a kollégák a munkahelyen a jóságos, mindenkivel tapintatos vezetőbe rúgnak bele, a szemét, aljas vezetőt meg tisztelik?
A cégünknél két csoportban dolgozunk, a mindkét csoportnak női vezetője van. A mi vezetőnk egy angyali nő, nagyon finom, kedves modorú, mindig meghallgatja minden beosztott kérését. Soha senkinek nem ártana, az összes ünnepre (karácsony, húsvét, szilveszter) SAJÁT MAGÁT osztja be ügyeletesnek, hogy mindenki nyugodtan ünnepelhessen otthon. A kollégáim mégis szemtelenek vele, gyakran gúnyosan, kötekedve szólnak hozzá. Ő sosem szól vissza, csak elmegy ilyenkor öt percre a mosdóba, s amikor kijön, a szemén látszik, hogy sírt. A másik csoport vezetője egy igazi hárpia, rosszindulatú, erőszakos, kemény, durva modorú nő. Vele minden kolléga mézesmázos, kedves, még a székét is letörlik, mielőtt leülne. Ezt akkor látjuk, amikor a mi vezetőnőnk szabadságon van, mert akkor általában összevonják két-három hétre a két csoportot, s bennünket is a hárpia felügyel.
Miért nem képesek megbecsülni és értékelni az emberek a jóságot? Miért nem hálásak azért, hogy valaki megérti őket és jó hozzájuk? Miért tartják a rosszindulatot és a gonoszságot természetesnek? Valami nagy baj van az emberekkel. Nem bírják elviselni, ha valaki jó. Én meg mindig megköszönöm a mi vezetőnőnknek, hogy ennyire rendes hozzánk. Azt mondja, kb. én vagyok az egyetlen, aki ezt észreveszi. Bezzeg, ha ez az angyali nő elmenne tőlünk, s mi megkapnánk a hárpiát, akkor mindenki az angyali nőt szidná, hogy miért hagyott ott minket a hárpiának kiszolgáltatva. Pedig nem fogja sokáig bírni a kollégák szemtelenkedését. A múltkor már a nagyfőnök, a cégvezető is leszólt a csoportunkhoz, hogy ne bántsa a csoport a csoportvezetőt, hanem örüljön, hogy ennyire figyelembe veszi mindenki érdekét. Erre ott elkezdtek röhögni a nők a csoportunkban, s azt kiabálták: "A kis mimóza! A kis harangviráglelkű!" Pedig ezeket a nőket a hárpia simán beosztaná ünnepnapon ügyeletre, a mi vezetőnőnk pedig kíméli őket. Mégsem hálásak neki.
Nem tisztelik, csak félnek tőle.
"Vannak, akik esznek, és vannak, akiket megesznek."
Neveltetès.
Gondolom gyerekkorukban szigorral nöttek fel es a harpia hozza azt ami nekik igy a normalis viselkedes
Ez olyan mint amikor az alja reteg nem erti ha szepen udvariasan mondjàk el mi a feladat, csak ha unintelligensen adjäk elö.
Paraszt emberek csak azt ertik amit parasztok mondanak paraszt nyelven
A te csopvezed sem jó főnök.
"összes ünnepre (karácsony, húsvét, szilveszter) SAJÁT MAGÁT osztja be ügyeletesnek, hogy mindenki nyugodtan ünnepelhessen otthon"
A jó vezető nem magára vállal minden munkát, hanem igazságosan osztja el, és tudja, kire mit bízhat. Plusz nem fakad sírva, ha kritikát kap, hanem tudja helyén kezelni.
Lehet, hogy cuki, meg minden, de nincs benne vezetői attitűd, ezt a kollegáid érzik, és ki is használják.
Nem ciki ez, nem mindenki való főnöknek, hiába lelkiismeretes.
A másik nő meg a másik véglet, tőle inkább tartanak, nem tisztelik.
Én az előző munkahelyemen egymás után mindkét típust megtapasztaltam: első nagyon kedves volt, ha valaki el volt havazva akkor szívesen megcsinálta helyette a másik feladatokat vagy besegített, esetleg bevont másokat. Ezzel néhányan vissza is éltek: úgy tettek mintha sok dolguk lenne így lepasszoltatták a feladatot, "csinálja csak a bolond főnök". Mikor egymás között voltunk hangoztatták is, hogy milyen kedves, aranyos, de nem alkalmas főnöknek, hisz még ők is simán ki tudják használni, képtelen kiállni magáért.
Volt olyan kolléga, aki minden másnap lelépett dél-1 óra körül hogy elszalad a gyógyszertárba/boltba/ebédelni régi iskolatársakkal, majd "elfelejtett" visszajönni, ám még neki sem mert szólni hogy ez így nem oké, inkább a feladatait leosztotta másoknak vagy megcsinálta ő. Ő maga reggel 7-től 7-8-ig bent volt az irodában és még hajnal 1-kor is e-maileket küldözgetett. Szerintem ez egy abszolút rossz főnök.
Utána érkezett egy olyan főnök akit te másodikként hárpiaként írtál le. Hirtelen mindenki visszavett minden feladatát, rögtön tudták kinek mi a dolga és mézes-mázaskodva viselkedtek vele, majd mikor kiment az irodából hallhatóan fellélegeztek.
Én hasonló kérdésekkel rágtam magam, végül rájöttem: az emberek nagy része alapvetően próbálja kihasználni mások jóságát, hisz aki engedékeny azzal lehet visszaélni. Ha megnézed ez már az óvodában is meglátszik: az a gyerek aki "jó", eljátszik szépen, nem kiabál és verekszik hamar a "rosszak" eledele lesz. Kikezdik, piszkálják, csúfolják. Az emberek mindig azt keresik aki gyengébb náluk, hisz azok tudják kiélni magukat, levezetni a feszültségüket, egy náluk erősebb emberrel nem tudnak mit kezdeni hisz ők maradnának alul, abban a felállásban ők a gyengék és ezt érzik is így nem próbálkoznak.
Ja, és nálunk is mikor megelégelte a tündéri főnök a sok idiótát akkor felmondott és még rá voltak felháborodva amiért otthagyja a csapatot csak így, nem adja át a feladatokat. "A feladatokat", melyek lényegében az ő feladatuk lett volna már rég, csak ők lepasszolták.
Na én ezért nem szeretek emberek közé menni, nagy részük sajnos ilyen.
Ezeket az ingyenélő, 4 óra munka után eltávozó senkiket úgy kirugnám mint a macskát kakálni. A jófej főnököt kibeszélik, akkor megérdemlik a hárpiát, ezek a retkek.
Sajnos sok ilyen ostoba, primitív, szarkavaró, genny embert ismerek.
Nem jó a "kedves" főnököd, mert nem tud konfliktusokat vállalni, ami egy vezető esetében sajnos kötelezően kell tudni, mert a pozíciója ezzel a jár, a rengeteg stressz és elvárás mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!