Egy cèges bulin miért van jobb hangulat, mint a hétköznapokon a munkahelyen töltve?

Ingyen kaja és pia, ráadásul a pénzügyről az a nagymellű szőke vagy a 3-as sorról a jóképű szakállas gépbeállító is be van már csípve - minden adott a jó hangulathoz.

Bár ez nem mindenkinél működik. Van, akinek nagyon nem jön be az, hogy munkaidőn túl is ugyanazokat a kollégákat kell bámulnia, akiket így is túl sokat lát, ráadásul az alkoholtól felerősödnek az idegesítő szokásaik: a nyalógépek még jobban tepernek a főnöknél, az önjelölt kisfőnökök ilyenkor is kioktatást tartanak, hogy a darálón hogyan kell beállítani a 6-os vákuumcsappantyú nyitási idejét, Savanyú Jóska és népes csapata puffog, hogy bezzeg régen rendes kaját adtak, nem ilyen macskaadagot meg a lelépett kollégák mesélik, hogy az XYZ cégnél sokkal nagyobb buli van és különben is: nem kén' ide ez a puccos magamutogatás, számolják ki, mibe kerül fejenként és adják nekik oda készpénzbe', majd ők beosszák, hogy mit akarnak belülle.

Mert nem szereted, amit csinálsz. De megértelek, mert keveseknek adatik meg, hogy a munkájuk egyben a hobbijuk is legyen. Nekem szerencsém volt, mindig azt csinálhattam, amit szeretek.

Kevesen jutottak el odáig, hogy bármit jobb csinálni, mint unatkozni! Pedig a céges buli dög unalom. Hallgatni a sok hülye dumát, látni az ingyen zabálást, látni, hogy a valamire tartott munkatársak hogy részegednek le, tanúja lenni, hogy az x osztályvezető hogy próbálja megdönteni az y kolléganőt, nem nagy élmény. Szerencsére nálunk egy évben csak egyszer volt.