Csapatépìtőre miért van szükség, ha a munkahelyi kapcsolatok nem olyan fontosak a munka szempontjából?

" a főnökség spiclijei ilyenkor is figyelnek."

Megmondtad a frankót.

Nem voltam még csapatépítőn, de volt egy céges buli a régi munkahelyemen akkoriban. Ebéd után a bárpultnál ültünk többen és dumáltunk, már oldottabban.

Rá következő héten kaptam egy legb...szást a főnökasszonytól (könyvelőiroda). Döbbent csend volt, és amikor kiment, (hatan voltunk az irodában), akkor hümmögtem magamban, hogy bár jogos, de miért reagálta így túl. Erre egyik kolleganő kárörvendő pofával elkezdte dudorászni a cég nevét, amelyik miatt kaphattam a lecseszést. És emlékszem, hogy ott a bárpultnál én beszéltem erről az afférról (akkor a főnöknő nem volt ott köztünk, de a spicli igen.)

Gondolom, így lehet ellazulni a csapatépítőkön is.

Már nem emlékszem annyira, 90-es évek elején volt. Valamit mondtam, hogy pl. én sem szoktam rávetni magam a könyvelésére, nem is nagy az anyaga, háromhavonta könyvelem.

Főnöknő bejött, és tartott egy általános lecseszést, hogy a hozott anyagot azonnal könyveljük, ne tároljuk. De végig rám nézett nagyon szuggesztíven.

Szóval piszlicsáré, de akkor is egyik spicli mondta vissza.

Nálunk a csapatèpítő mindig a kocsmàban van. Szóval az nálunk a csapatèpítő, hogy a két közvetlen főnökünkkel leülünk inni.(Nyilvàn nem muszàj inni, sokan csak eljönnek beszélgetni). Eddig egyre tudtam csak elmenni, de akkor jó volt a hangulat.

Fontos dolog egyébként, hogy a kollégàkkal jól kiköjjön az ember, ha rossz a hangulat az milyen már? A fél életed a munkahelyeden töltöd, ha ott szar a hangulat az kihat az otthoni életedre is, ami kihat a csalàdodra is, a kapcsolataidra, stb. Magamon tapasztaltam. Amikor rossz emberekkel voltam körbevève minden egyes nap, akkor minden nap idegesen, mérgesen, strèsszesen értem haza, ami miatt könnyebben felidegesítettem magamat, így többet veszekedtem a pàrommal és a csalàdommal is. Közben sokszor nem is ők tehettek semmiről, csupán én voltam szorongó és stresszes.

Vannak munkahelyek amiknèl biztos komolyabbak a csapatèpítők, mint nálunk, de igen, fontosak hogy összecsiszolódj a kollègàiddal és, hogy ne depresszióba döntsön a melóhelyed, hanem elviselhető vagy akár jó legyen az egész környezet.

16: Az a baj, hogy Magyarországon valahogy nem képesek megtűrni azt, ha valaki totál ki akarja zárni magát a haverkodásból, trécselgetésből, közvetlenkedésekből. Részben emiatt is jöttem külföldre. Itt érdekesmód teljesen okés, hogy csak dolgozni járok be, nem vegzálnak miatta.

Ami a főnökkel piálást illeti, erről is az jut eszembe, hogy milyen lenne ha hétvégén együtt innánk, és rákövetkező héten meg leordítaná a fejemet a munkahelyen valami általam ejtett hiba miatt. A másik szempont, hogy esetleg véletlenül elárulok magamról valamit, mondjuk azt, hogy számomra nehéz lenne másik munkát találni, ha elkerülnék onnan, és esetleg ezt kihasználva elkezd kizsákmányolni, mert tudja, hogy úgyse mondok fel. Tehát a főnökkel lazulni veszélyes lehet. Az én nézőpontom szerint jobb szétválasztani a munkát a szórakozástól.