Állítólagos depresszió miért indok arra hogy valaki minden héten több napot /akár egész hetet hiányozzon a munkahelyéről?

Kérdező, ez mondjuk semmit nem jelent.

Egy jóbarátomat majdnem veszítettem már el depresszió miatt (kórházban sikerült megmenteni az életét az öngyilkossági kísérlete után), neki diagnosztizált ez a betegsége, bipoláris ráadásul. Szóval nála tényleg így működött, egyik nap futkározott és ugrált otthon a házban, mert annyi energiája volt, hogy alig bírt magával, járkált a haverokhoz, telefonon vagy online voice chaten dumált velünk, végig röhögött, kiabált. Utána másnap nem bírt kikelni az ágyból, se enni, se semmit.

Egy családtagomat pedig el is veszítettem sajnos. :( Nála ráadásul döbbenetes volt, egészen addig a napig őt neveztem volna meg, ha a legboldogabb, legjókedvűbb ismerősömről kérdeztek volna. Folyamatos vigyor volt az arcán, mindenkivel nagyon jó fej volt, rengeteg barát, szép család, egy nap mégis arra ment haza a felesége, hogy már nem él. Azóta már évek teltek el, soha nem derült ki (és már nem is fog), hogy miért tette. Senki nem hitte volna.

Szóval az, hogy kívülről mi látszik, egy dolog.... az meg, hogy ha táppénzre megyek, akkor igencsak illendő papírt szerezni hozzá, nem csak úgy mondogatni hogy "beteg vagyok", az egy másik dolog.

borderes vagyok, 3 évvel ezelőtt voltam depressziós egy szerelmi bánat miatt.

Nálam a depresszió úgy nézett ki, hogy egyszer annyi energiám lett hirtelen, hogy nem lehetett bírni velem és vihogtam futkostam, pörögtem, bulikat szerveztem. Aztán hirtelen változott ezt nálam át azzá, hogy az ágyból nem bírtam kikelni. Zsibbadtam a végtagjaim, bizseregtem, fáradt voltam nagyon, levert, hányingerem volt, ha felültem is szédültem, illetve nem érdekelt semmi, gyűlöltem és szégyelltem magam, nem részletezem tovább, de a lényeg, hogy megesett emiatt párszor, hogy a házidokihoz lementem és kiirattam magam.

Viszont sokszor bementem dolgozni és nagyon nem voltam aktív. Lassabban dolgoztam, nem végeztem el annyi munkát, mint a többiek, többször kellett elhagyni az asztalomat, pánikrohamaim voltak, sokszor rám tört a sírás és fél óráig zokogtam a mosdóban, azt se tudtam, miért. És ezt bizony nem nézték páran jó szemmel.

Tény és való, hogy amíg a másik fél nem dolgozik, a többiek látják el a munkáját, de a hiányzó embert is meg lehet érteni.

A spanyol tengerpartról meg - honnan gondolod, hogy az energiája végig kitartott és nem hagyta cserben?

Kérdező, egészen eddig egyetértettem veled, de ezt a stílust nem tudom hova tenni.

"Már bocs de normális helyen ez nem úgy megy hogy „illendő“ hanem hozod vagy ha nem akkor igazolatlan hiányzás amely persze azt jelenti hogy bér az nincs, és ha ez többször előfordul akkor lapát...

Nem így kéne mennie?"

De, pontosan így kellene lennie, én is így értettem, nem hittem, hogy betűről betűre szó szerint fogod értelmezni. Az "igencsak illendő" egy átvitt értelmű kifejezés arra, hogy MUSZÁJ, ezt eddigi életem során minden beszélgetőpartnerem értette.

"És persze orvos nem látta papír semmiről. aha. és akkor honnan tudjam hogy igaz és nem kamu?

Mert ezt én is benyöghetem.. Jajj depis vagyok kikelni se tudok az ágyból jajjajaj!

Aha persze.

Kétoldali munkaundornak hívják az ilyet. Normális helyen azonnal gyógyítják kirúgással."

?

Halál komolyan kérdezem: tudsz olvasni? A "neki diagnosztizált ez a betegsége" mondatrésznek melyik részlete nem volt érthető?

Eleinte igazat adtam neked, de az utolsó néhány megnyilvánulásod alapján gusztustalan vagy.

Ráadásul basszus, mint egy hisztis dedós, itt ragelsz reggel óta, őszintén, ki a tökömet érdekli, hogy xy kollegina hiányzik-e, meg ha igen, akkor miért. Te adod a fizetését? Nem? Akkor engedd el a témát, majd ha a főnökét zavarja, akkor tenni fog az ügyben.