Irodában csak extrovertált személyiséggel lehet hosszú távon túlélni?

Nálunk a legtöbb ember dumálós, lógós, kávézgatós, csevegős, ami nekem a halálom.

Nyilván, ahol szükséges ott beszélek, és kommunikálok, de nem szeretek a szomszéd irodából leállni a nőkkel arról csevegni, hogy kinek milyen színű a manikűrje pl.

Én elég furán gondolkodom, de nem barátkozni járok a munkahelyemre, és sosem akartam ott haverkodni. A közvetlen munkatársaimmal bizonyos korlátokon belül jó a kapcsolatom, a többiek nem szeretném, ha sokat tudnának rólam a munkahelyemen kívül. Azt nem feltétlen gondolom, hogy csak extrovertáltak kaphatnak elismerést a munkahelyen, főnöktől függ. Az én főnököm tudja, hogy mindenki más személyiség, és teljesítmény alapján formál véleményt, nem érdekli, hogy ki mennyire jól tud a semmiről pofázni.

Igen, épp az olyanok miatt mint a 6-os válaszoló, aki 40 órából 20-at végigpofázik, ahelyett, hogy dolgozna.

Idegesítő, mikor odafigyelős munkám lenne, a koleginák meg arról társalognak, melyik színész a helyes pasi. Az ilyenek a többit se hagyják dolgozni. Persze azt ismerik el a magasabb beosztásúak, akik jópofiznak, nem azt aki megül a valagán és dolgozik.