Nektek is van ilyen típusú flegma ismerősötök?
Nagyon nem csípem a flegma embereket. Van egy jó barátom aki így próbálta leplezni a visszahúzódó természetét eleinte, róla jó hogy nem mondtam le. Viszont a következő két ember akit bemutatok ők nem szimplán flegmák hanem a bunkó típusú flegmák.
1. Még egyetemen kellett projektekhez csapatokat alkotni. Mi a barátaimmal hárman kitaláltuk hogy leszünk egy csapat. A gond az volt h 4 fős csapatok kellettek. Így hát bevettünk egy lányt a csapatban. Az elején gyorssan lejött hogy itt gondok lesznek. Nem jelent meg a megbeszéléseken és mindenre az volt a válasza hogy f,sza. Próbáltunk vele más témákról is beszélni hogy ne érezze magát kívülállónak. Mindenre tőmondatokban válaszolt. Ő témát sosem indított vagy kezdeményezett. Ezzel nem lett volna gond hogyha teszi ő is a dolgát a projektben de nem tette. Kapott tőlünk egy figyelmeztetést, hogyha nem vesz részt a dolgokban akkor nem leszünk jóban. Erre adott egy flegma félmondatos választ. Mi adtunk neki egy hetet hátha... Hát hiába. Végül kiraktuk a csapatból. Másnap tajtékozva jött be az egyetemre. Szerintem ennyi ösdzetettszót és mondatot még nem hallottam elhangzani a szájából. Teljesen felvolt háborodva, hogy ő elfoglalt és nem mindig ér rá és ezért nem kéne kirakni a csapatból.Minket ez nem igen hatott meg. Később amikor lezárult a projekt még láttam őt az egyetemen de már nem sokáig. Mindig egyedül volt és amikor valaki megpróbált beszélni vele akkor mindig jöttek az egyszavas válaszok, flegma arckifejezéssel társulva persze. Gyanítom hogy kibukott később és ezért tűnt el.
2: Ő egy mostani munkatársam. Az érdeklődési köre nem túl széles, fogalmazzunk így. Gyakorlatilag a macskákon, a rockon és a maketteken kívül semmi nem érdekli. Az elején próbáltam vele beszélni ezekről a témákról mert ha épp nem kell dolgoznia vagy szünetet tart akkor macskás képeket néz vagy makettet tervez vagy rockot hallgat.Hát úgy ahogy sikerült vele beszélnem. Viszont egy idő után ez sem volt elég. A többi munkatársal ellentétben ő sosem kérdezi meg hogy mi újság. Annyira flegma a srác hogy amikor megsérült a lábam, ami elég látványos, nem kérdezte meg h mivan vele... Egyszerűen nem érdekelte. Karácsony után megkérdezte a főnök tőle hogy hogyan telt az ünnep. Mondta hogy jól de nem kérdezett vissza. Sőt soha nem kérdez vissza semmit mert nem érdekli hogy mivan a másikkal. Ma már csak munkáról beszélek vele, 100% ban. Még az időjárás szintű témákat is hanyagolom mert kár belemenni. Annyit mondd általában hogy aha, oké.
Nektek is van/volt ilyen flegma ismerősötök? Ha igen meséljétek el. Szerintetek miért ilyenek ezek az emberek?
válasza: válasza:Aminap sírt egy fiatalabb nő a mosdóban, akivel egy emeleten dolgozok. A kézmosónál. Nem kérdeztem meg, mi a baja, mert gondoltam, zavarnám, pedig már beszéltünk párszor.
Nem érzem magam flegmának és lehet, az emberek, akiket flegmának titulálsz úgy vannak vele, hogy tolakodónak tűnnének, ha rákérdeznek olyan dolgokra, hogy pl miért van gipszben a lábad.
Akivel egy emeleten vagy azt nem is kell megkérdezni. Meg ez a sírós dolog egy elég más tészta, az lehet privát is.
Egy bekötözött lábra viszont nyugodtan rálehet kérdezni.
Tudod vannak bizonyos szituációk amikor muszáj kicsit kilépni az antiszoc vagy flegma alapállásból. Nem azt mondom hogy ugráljon már körbe hogy jajj mi történt veled... csak fura hogy 2 hét után sem kérdezi meg hogy mivan. Mással meg nem beszélhetett róla az tuti.
Amúgy meg az itt választ adók egy hányada tényleg ennyire flegma? Kajaszünetben nézi a falat. Tervekről/célokról nem beszél senkivel. A hírek nem érdeklik, felőle aztán "megdögölhetett" volna 30 utas is a hableányon, akkor se lenne más. Annyit b,szik odaszólni a kollégájának hogy jó étvágyat. Nyomja a telefont ha épp nem pont munkáról van szó... még akkor is amikor egy közös kollégát épp felköszöntünk. Ti is komolyan ilyenek vagytok?
Érdekes módon mindenkivel lehet beszélni a kollégák közül ezen a srácon kívül. Minimum illedelmességi normákat meg empátiát azért ők mutatnak, pedig minden korosztály képviselteti magát.
válasza:13: Még egyszer leírom: A munkahelyre az ember elsősorban dolgozni jár be, nem haverkodni, meg trécselni. Ha én a híreket akarom kibeszélni, akkor azt rokonokkal, haverokkal, barátokkal teszem, nem olyan emberekkel, akikkel kvázi kényszerből vagyok összezárva 8 óra hosszáig. Felköszönteni pedig pláne senkit se köszöntök kollégák közül, engem se köszöntsenek, mivelhogy nem vagyunk haverok. Most belemehetnénk még abba is, hogy a csapatépítőt, meg a céges bulikat mekkora marhaságnak tartom. Én soha részt nem vennék ilyenen, illetve vettem egyszer-kétszer, és nem igazán éreztem jól magam, képmutatásnak tartottam az egészet, többet biztos nem fogok. De itt külföldön hálistennek békén hagynak minden ilyesmivel.
A kollégára visszatérve, nyugodtan valld be, hogy az a bajod, hogy nem árul el semmit magáról, és így nem lehet róla pletykálkodni. Ősi magyar mentalitás.
Csapatépítőket meg bulikat én sem szeretem, nincs is szerencsére. De azért te is érzed hogy elég tág a szakadék aközött amit én mondok és a csapatépítők között? :)
Nem, nem azért. Utálom a pletykálást és én sem pletykálok. Sajnos még gimnáziumban volt egy ilyen osztályom. Ha pletykás közegbe kerülnék akkor kilépnék inkább mert az sokkal rosszabb minthogy flegma valaki.
válasza: válasza: válasza:"Amúgy meg az itt választ adók egy hányada tényleg ennyire flegma?" - Ha neked az, hogy nem jópofizok, nem érdeklődök kétszínűen úgy, hogy közben nem vagyok kíváncsi a másikra és nem vagyok hajlandó a "small talk" féle csevegésre neked flegma, akkor az vagyok, igen.
"Kajaszünetben nézi a falat." - A monitort nézem, vagy kimegyek az iroda melletti parkba egy könyvvel olvasni, miközben eszek, mert nem akarok a kollégáimmal ebédelni.
"Tervekről/célokról nem beszél senkivel." A munkahelyemen senkivel, főleg nem olyannal, akivel nem vagyok jóban. Ahol nem volt szimpatikus a társaság ott 3 év alatt annyit se tudtak meg rólam, hogy épp az esküvőmre vettem ki szabit, a nevemen kívül semmi személyeset nem tudtak rólam.
"A hírek nem érdeklik, felőle aztán "megdögölhetett" volna 30 utas is a hableányon, akkor se lenne más." Érdekelnek a hírek, de azokat nem a kollégáimmal fogom megbeszélni, hanem a barátaimmal, haverjaimmal, azokkal az emberekkel, akikkel szívesen beszélgetek.
"Annyit b,szik odaszólni a kollégájának hogy jó étvágyat." Ha nem kedvelem a kollégát, akkor bszok odaszólni, mert tök kétszínű dolognak tartom ezt a kamu udvariaskodást.
Pontosan így viselkedtem, mint a kollégád, amikor olyan munkahelyen voltam, ahol nem kedveltem senkit. És a mai napig így tenném. Most sokkal barátibb közegben dolgozom, szoktunk beszélgetni, kedvelem őket, de még mindig nem járok velük például ebédelni. Érdekes módon csak az ilyen magadfajta idegesítő, kétszínű, mindenkivel jópofizó egyedeket zavarja, a normálisakat nem :)
Itt nem jópofizásról van szó hanem alapvető dolgokról de látom neked hiába beszélhetek erről. Szerintem azért vagy ennyire begyepesedett mert eddig csak rossz munkahelyeid voltak rossz kollégákkal. Sajnálom, hogy olyan helyen kellett dolgoznod, ahol a neveden kívül nem adhattál ki más információt a kollégáidnak.
Talán úgy jön le neked hogy mi rosszban vagyunk a kollégámmal de ez egyáltalán nem így van. Attól, hogy ő flegma,nincs csesztetve ezért. Soha nem volt vitánk, se személyes, se munkaügyi. Ráadásul én azt vallom, hogyha valakinek problémája van akkor menjen oda másikhoz és beszélje meg vele. Ő még nem jött oda hozzám, hogy gondja lenne velem vagy bárki mással. Én meg nem mentem oda hozzá, hogy figyelj, 10-ből 9-en felköszöntöttük ( annyit mondtuk neki hogy boldog születésnapot) az Esztert, menj már oda te is és mondj neki valamit kérlek... Ezt nem tehetem meg és nem is teszem.
Ha viszont más komolyabb gondom volt munkatárssal akkor odamentem még előző munkahelyen és megbeszéltük a dolgot. Azt pedig kikérem magamnak, hogy jópofiznék mindenkivel. Egyáltalán nem így van, akit utálok azt nyílván én is kerülöm meg igyekszem kevesebbet beszélni vele, de attól még emberszámba vehetem őt. Az meg sz,r kifogás hogy valaki egy egész részleget utál, mert akkor most ezek szerint az lenne a helyzet. :'D
Még egyszer jelzem, nincs piszkálva a munkatárs. Jóideje nem beszélek vele csak 100%-ban munkáról.
Csak kíváncsiságból pár kérdés: Ti felköszöntitek egymást névnapokon/születésnapokon az irodában? Ha egy kollégád/kolléganőd elejt egy adag papírt akkor segítesz felvenni neki? Ha úgy érzed túl személyes témát vet fel vagy nincs kedved beszélni vele, mit mondasz neki?
válasza:Nem mindenki nagy dumás s van kedve vulgáris dolgokhoz, netán olyanokkal haverkodni, akik pl számomra közönségesek/unalmasak.
Az nem flegmaság, ha nem akarja valaki a képedet/társaságodat elviselni. 😂
Csak nyűg, ha olyanokkal jópofizol, akik nem illenek a te világodba.
Anno kollégáknak is megmondtam: Dolgozni járok, nem öribarit keresni olyanok közt kik közül kitörni akartam.
Rengeteg felesleges agyalás s kellemetlen helyzetet el lehet azzal kerülni, ha kikerülsz olyan embereket, kik nem illenek képbe.
Az más kérdés ki milyen módon kivitelezi.
Sose értették mit csinálok, alkotok, vázlatolok, milyen alapanyagot minek viszek haza...
Folyamatosan magamra fókuszáltam s saját dolgaimmal törödtem, nem úgy mint a vulgáris emberek zöme, hogy másokat vesz a szájára, nyafizik s felesleges tényezőn agyal a saját dolgai helyett, ahogy te is teszed jelenleg. 😉
A magamra fókuszálás eredménye fokozatosan nőtt.
Fizum fele, majd a fizum s később annak többszörösét hoztam össze.
Munka mellett alkottam, amikor fix bevételem a fizumat meghaladta felmondtam, majd vállalkozásba kezdtem akkoriban.
Ez egy pl arra, hogy magad dolgával foglalkozz még ha el is ítélnek.
Nem más, hanem én magam alakítom a jövőmet. Senki más nem csinálja meg helyettem.
Nem attól leszek boldog, hogy egy ugródeszka helyen lepacsizok felületes, kétszínű, kotynyeles néppel.
A baráti s ismeretségi körömet, családomat én válogatom meg s azok, kik oda-vissza őszintén viszonozzák azt.
Régebben én is kis haverkodós voltam, nem válogattam meg kivel állok szóba...tudod mire figyeltem fel?
Untatnak, kétszínűek, igaz saját véleményt nem tudnak kibökni, negatívok s csak más dolgairól tudtak dumálni, hobbi s kreativitás nem létezett a legtöbbnek.
Szelektáltam, jobb lett a kedvem s közérzetem is, gyorsabban haladtam céljaim felé s azon az úton normális, pozitív embereket ismerhettem meg .
Lenéztek, kisutyorogtak, saját véleményt csak hátam mögött gerinctelenül mondtak, kinevettek "minek viszed azt a vackot haza", egyszer meg csak arra figyeltek fel mikre tettem szert.
Felmondásra rá fél évre visszamentem pár otthagyott dolgomért + jelképes összegért vettem "szemetet" (műanyag lapot egy raklappal) s kamilláztak az autóm miatt...
Kedvesen mosolyogva mondtam: Ez abból a "szemétből" van, amit haza vittem apránként.
Rengeteg művészeti ághoz értek s folyamat vannak ötleteim.
S elárulom: SOHA nem fog tudni SENKI se megfeleni vagy tetszeni mindenkinek.
Fókuszálj magadra, jobban jársz azzal, de más is aki nem kívánja pl társaságod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!