Nektek is van ilyen típusú flegma ismerősötök?
Nagyon nem csípem a flegma embereket. Van egy jó barátom aki így próbálta leplezni a visszahúzódó természetét eleinte, róla jó hogy nem mondtam le. Viszont a következő két ember akit bemutatok ők nem szimplán flegmák hanem a bunkó típusú flegmák.
1. Még egyetemen kellett projektekhez csapatokat alkotni. Mi a barátaimmal hárman kitaláltuk hogy leszünk egy csapat. A gond az volt h 4 fős csapatok kellettek. Így hát bevettünk egy lányt a csapatban. Az elején gyorssan lejött hogy itt gondok lesznek. Nem jelent meg a megbeszéléseken és mindenre az volt a válasza hogy f,sza. Próbáltunk vele más témákról is beszélni hogy ne érezze magát kívülállónak. Mindenre tőmondatokban válaszolt. Ő témát sosem indított vagy kezdeményezett. Ezzel nem lett volna gond hogyha teszi ő is a dolgát a projektben de nem tette. Kapott tőlünk egy figyelmeztetést, hogyha nem vesz részt a dolgokban akkor nem leszünk jóban. Erre adott egy flegma félmondatos választ. Mi adtunk neki egy hetet hátha... Hát hiába. Végül kiraktuk a csapatból. Másnap tajtékozva jött be az egyetemre. Szerintem ennyi ösdzetettszót és mondatot még nem hallottam elhangzani a szájából. Teljesen felvolt háborodva, hogy ő elfoglalt és nem mindig ér rá és ezért nem kéne kirakni a csapatból.Minket ez nem igen hatott meg. Később amikor lezárult a projekt még láttam őt az egyetemen de már nem sokáig. Mindig egyedül volt és amikor valaki megpróbált beszélni vele akkor mindig jöttek az egyszavas válaszok, flegma arckifejezéssel társulva persze. Gyanítom hogy kibukott később és ezért tűnt el.
2: Ő egy mostani munkatársam. Az érdeklődési köre nem túl széles, fogalmazzunk így. Gyakorlatilag a macskákon, a rockon és a maketteken kívül semmi nem érdekli. Az elején próbáltam vele beszélni ezekről a témákról mert ha épp nem kell dolgoznia vagy szünetet tart akkor macskás képeket néz vagy makettet tervez vagy rockot hallgat.Hát úgy ahogy sikerült vele beszélnem. Viszont egy idő után ez sem volt elég. A többi munkatársal ellentétben ő sosem kérdezi meg hogy mi újság. Annyira flegma a srác hogy amikor megsérült a lábam, ami elég látványos, nem kérdezte meg h mivan vele... Egyszerűen nem érdekelte. Karácsony után megkérdezte a főnök tőle hogy hogyan telt az ünnep. Mondta hogy jól de nem kérdezett vissza. Sőt soha nem kérdez vissza semmit mert nem érdekli hogy mivan a másikkal. Ma már csak munkáról beszélek vele, 100% ban. Még az időjárás szintű témákat is hanyagolom mert kár belemenni. Annyit mondd általában hogy aha, oké.
Nektek is van/volt ilyen flegma ismerősötök? Ha igen meséljétek el. Szerintetek miért ilyenek ezek az emberek?
2.-ról leírták sokan, mit gondolnak, nem ismétlem őket.
1. - Hát itt kétes érzéseim vannak. Egyszeráen a háttérbe kell látni.
Nekem is volt ismerősöm, akire ez volt jellemző. Gimnáziumtól egyetemig minden csoportos feladatnál volt egy ilyen gyerek.
De aztán egyetem harmadik évében volt azon kívül, hogy lábalgattam kifele az első depressziómból, szépen összejöttek a dolgok, sok teendőm volt és egy csoportos feladatnál csináltam a dolgom, de nem voltam folyton elérhető, illetve a munkám nem volt 100%-os mindig, így én is a szerepébe kerültem a fent említett gyerekeknek. Én igyekeztem ebből kiindulva mindent egyedül csinálni, nem csapatban dolgozni, hogy ne miattam bukjon el mindenki, de egy esetnél muszáj volt a csapatban lennem és borzasztó zavaró volt, hoogy három dolgot csinálok egyszerre, már nagyon fáradt is vagyok, boraszóan nincs kedvem élni sem és csörömpöl a telefonom meg jönnek az sms-ek, hogy ez így nem jó, azt úgy javítsam, miért nem vagyoke lérhető, blablabla.
Szerintem itt félreértés van. Én nem b,szogatom munkatársamat 8 órában hogy beszéljünk már. Sőt a kollégáim sem teszik.
De az nagyon is zavar hogyha a legegyszerűbb dolognál is ami nem munka akkor vagy jönnek a tőválaszok vagy nyomja a telefonját. Meg ha ő jönne be bekötött lábbal én biztos megkérdezném hogy mi történt. Egyébként meg nem kell félteni, békén van hagyva. Amikor egyszerre végzek vele akkor is úgy alakítom a dolgokat h ne együtt menjünk haza hogy boldog legyen a lelke. Nem mintha sokat látna egy nap , max 20-25 perc amit beszélnünk kell munka kapcsán.
Csak gondoltam hogyha már vele is együtt dolgozok akkor ne a falat nézzük ebédszünetben. De ő gondosan ügyel rá hogy ezutóbbi opció se legyen túl gyakori mivel vagy nagyon korán vagy nagyon későn eszik hogy mindenkit elkerüljön. xD
83%-os: Neked valami súlyos szövegértelmezési problémád van?
"De te még így se veszed a lapot és a továbbiakban is oda kell valamit böfögnöd neki, közben meg csak annyit kellene tenned, hogy munkahelyi dolgokon kívül SEMMILYEN beszélgetést nem kezdeményezel vele és akkor mindenki boldog." ---->> "Egyébként meg nem kell félteni, békén van hagyva. Amikor egyszerre végzek vele akkor is úgy alakítom a dolgokat h ne együtt menjünk haza hogy boldog legyen a lelke. Nem mintha sokat látna egy nap , max 20-25 perc amit beszélnünk kell munka kapcsán."
Az üres csevegést meg amúgy honnan veszed? Informatikában dolgozunk mindketten. Ha van pl tech hír akkor azt felvetettem neki. Vagy az időjárást. Esetleg olyan kaliberű híreket mint a Hableány balesete. Nem kérdezem/kérdezgettem azt hogy tervez-e gyereket meg ilyenek.
Egyébként te is egy nagy suttyó flegma paraszt lehetsz, hogyha bejön a munkatársad sántikálva bekötött lábbal és nem kérdezed meg hogy mi történt vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!