Egy szemét vagyok, hogy az egyetlen barátom mellett is felemészt a magány? Mit tegyek, hogy ne érezzem ezt? Megbántottam ezzel és már ő megérezte ezt bennem valahogyan.

Ez nem szemétség, hanem csak éretlenség. (Persze ő veheti szemétségnek, de az más)

Nem mindegy, hogy magányos vagy, vagy egyedül vagy. Felejtsd el ezt a magányos önsajnálósdit!

Próbáld inkább magad felé fordítani ezeket az energiákat, fejleszd magadat!

Vannak kielégületlen társas szükségleteid, amik jelzésként negatív érzéseket generálnak benned. Gondolkodj el rajta, hogy mik ezek, és miért léteznek egyáltalán, ha van egy jóbarátod?

Asszertivitást javaslom!