Az mennyire normális, hogy a magány miatt úgy érzem magamat, mintha a legenda vagyokba lennék?

Igen, tudom. Nekem 0 ismerősöm van, felkelep leülök, max jászok valamit a neten és ennyi, egy szót se szólok. Az életem értelme annyi lenne ha lenne egyetlen valaki aki szeret megölel de nincs, és nem is lesz, mindenki a külsőre megy csak az instás pózolás megy haspólóba sminkbe stb, nem csoda hogy ebbe a világba magányosnak érzem magam és még sok más ember.. Persze ugyan ez lányokba csak figyelem felkeltés, így ugy magányos meg a hülye idézetek, ami mögött csak egy ócska kis anorexiás "modell" alkjatú lány van 5 ezer követővel.. (Igen, taszitanak a magamutogató modell lányok, hányok tőlük)

Ja csak közbe nekik van párjuk aki olyan mint ők, én pedig csak egy kívülálló nyomoronc vagyok, aki ugy képzelem el a dolgot hogy hátha lesz valaki aki megelégszik azzal hogy nem egy pénzes f@.sz vagyok hanem csak szivből szeretek.. De én nem az a fajta vagyok akinek bejön ez a szelfizős alulöltözött tipus, egyszerűen nekem nem menne egy ilyen lánnyal... Egy visszahúzódó aranyos lány aki nem egy szép macsó srácra vágyik, na ez az ami már nem létezik.. Ha igen akkor sem egy ilyen nyomoronc féregnek mint amilyen én vagyok