Van megoldás, vagy adjam fel?

Az idő segít valamelyest.

Pszichoterapeuta segíthet. Bízz benne, azért van, hogy segítsen.

Ha nem bízol, soha nem is lesznek barátaid, bármennyire is szeretne valaki az lenni.

Költői túlzás a belehalok a fájdalomba. Sok ember él egyedül, magányosan, és nagy részük jól elvan.

Ne add fel! Nem tudhatjuk mit hoz még a holnap...

Tegnap este nekem is csak egy hajszálon múlott hogy nem tettem meg.. Nálam is nagyon hasonló a helyzet! Elveszettem azt akit szerettem, ráadásul a saját döntéseim miatt történt ez. Egy tehetetlen vesztesnek érzem magam, és valóban nincs annyi tartás sem bennem hogy elkezdjem megoldani a problémákat amiket létrehoztam. Nagy esély van rá hogy soha nem lesz már olyan aki újra bejöhetne az életembe, de már nem is várok semmit mert legutóbb is mikor meleg lett a helyzet - egyszerűen elmenekültem.., és ott hagytam a párom akiről azt hittem hogy szeretem. Már több mint fél éve küzdök ezzel, és nagyon sokszor, különböző módszerekkel próbáltam végleg elmenekülni a saját nyomorom elől. Tegnap is az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, és inkább próbáltam elaludni. Ma eddig elég jó napom volt (köszönhetően a sok meditációnak) és rájöttem hogy lehet hiba lenne ezt meglépnem.. Addig amíg játékban vagyok, ugyanis bármikor bejöhet megint egy személy az életembe. A múltkor sem számítottam rá, és mégis megtörtént. Talán egyszer lesz még valaki akiben megint bízhatok, aki iránt újra érezhetek, aki megfogja a kezem a nehéz időkben. Ha lesz ilyen személy, már az elején elmondom neki hogy mi történt velem, és mik a gyenge pontjaim. Mert ha egyszer lesz valaki aki elfogad így ~ ahogy vagyok akkor lehet még boldog életem is. Ha egyszerűen feladom a játékot, akkor pedig biztosan nem lesz.. Engem tegnap ez a gondolatmenet győzött meg!