Srácok, nektek milyen érzés volt az este egyedül hazakullogni?

Sokan ismerjük a forgatókönyvet. A haverokkal ittál pár pohárral, majd jött az ötlet, hogy menjetek bulizni. El is indultatok, bár legbelül tudtad, hogy úgyse lesz ebből sem semmi jó. Megérkeztetek, kifizetted a belépőt, leraktad a cuccodat. Időhúzásként még ittál 1-2 kört, elmentél mosdóba, beszéltél ismerőssel, csak hogy ne kelljen nekikezdened a bulinak. Azonban nem tudtad a végtelenségig halasztani.

Elkezdtél táncolni, próbáltad megjátszani, hogy jól érzed magad. Bár igyekeztél meggyőzni magad, hogy most sikerülni fog, a tudatod legmélyén biztos voltál benne, hogy ez az este sem lesz más, mint a többi. Mert valójában utáltad az egészet. Irigykedve és gyűlölködve néztél más srácokra, akiknek a kezei között éppen egy fiatal csaj volt. Utáltad az egész művi, műanyag, megjátszott közeget, és pontosan tudtad, hogy ez a hely sem más, mint egy szexpiac, ahol te nem tudsz labdába rúgni. Próbáltál felkérni lányokat, persze nem sikerült. Próbáltál beszélgetést kezdeményezni, eredmény nélkül. Már a köszönésedre is a csajok teljesen elutasító magatartást vettek fel. Az egész nem tartott tovább 1-2 óránál, de te egy örökkévalóságig tartó megaláztatásnak és szenvedésnek érezted az egészet. Egy idő után már gyengült a lelkesedésed. Meg sem próbáltad eljátszani, hogy tetszik a rendezvény. Az utolsó időszakban már csak álltál a tánctér szélén, keserűen bámultad a táncoló párokat, és magadban elátkoztad az egészet. Végül beletörődve az újabb reménytelen estébe, elindultál haza. Alkohol állapotban, keserűen, boldogtalanul lefeküdtél aludni, és nem láttad a jövőt.

Ki hogyan élte ezt meg?