Srácok, nektek milyen érzés volt az este egyedül hazakullogni?

Csak ismételni tudnám a többieket... te eldöntötted, hogy szar lesz és azért érezted magad szarul, mert olyan vágyakhoz ragaszkodtál görcsösen, amiket nem kaptál meg.

Mi lenne vajon akkor ha ezen vágyaidhoz való görcsös ragaszkodást kicsit lazítanád... lehet élvznéd az életet?

El sem tudom képzelni, hogy miért jársz bulizni, ha nem élvezed!

Ha nekem el kellene mennem egy buliba én is rettenetesen szenvednék, pont ezért eszem ágában sincsen elmenni.

Legközelebb maradj otthon és töltsd olyan dologgal az idődet, ami kikapcsol és szórakoztat. Probléma megoldva.

2 gondolat:

1. Ilyen hozzáállás süt rólad, nyilván ezért nem jön össze még eg alja lotyó sem. szóval nincs mire irigykedni, magadat szánhatod maximum

2. Minek mész olyan helyre ahol nem érzed jól magad?

Kb. ugyanez nálam.

Iszogatunk, tök jó a hangulat, mire valaki benyögi, hogy menjünk bulizni, ami számomra az egész este elrontója...

Annyi a különbség, hogy én úgy állok hozzá, hogy nyugi, jó lesz, buli, volt már olyan, amit nagyon élveztem, ez is olyan lesz!!

Bemegyünk, már a belépőnél mintha a fogamat húznák („ajj, de mi van, ha szɑr lesz, kidobtam az ablakon x ezret”), a piaárakat meglátva felháborodva kikérem a legolcsóbb sört, majd becsmérelve nézem a tömeget, és fennhéjázva elkezdem nyomkodni a telefonom, de közben irigykedek mint a franc, hogy én miért nem tudok ilyen felszabadult lenni, és mi baj van velem, hogy én ezt nem tudom élvezni. Néha amikor jön tényleg egy-két jó szám, odamegyek a haverokhoz, éneklem a szöveget, táncolok, de egyébként meg nem érzem jól magam.

Közben persze tudom, hogy nekem amúgy semmi esélyem itt, egy ideig próbálkoztam, de most már azt sem, csak ülök, és savanyú képpel nézem az embereket, ahogy élvezik a bulit. Kedvencem az volt, amikor szilveszterkor mindenki már valami csaj szájában meg bugyijában kutatott, én meg mellettük ittam az üveg borom, cigiztem, és csak néztem magam elé.

És én vagyok a hülye, mert CSAK mindig elmegyek, és megint azt remélem, hogy hátha ez egy jó buli lesz, mint anno amikor itt meg ott voltunk, de végül sosem az.

És a legidegesítőbb, mikor azt kapom, hogy de én direkt nem élvezem, meg meg sem próbálom elengedni magam. Én meg úgy érzem, hogy magamnak sem nagyon tudom megfogalmazni, hogy miért utálom ennyire ezeket a bulikat, és miért gondolom úgy, hogy nincs esélyem senkinél, meg miért tartom elképzelhetetlennek, hogy nekem is összejöjjön, aztán persze rájövök, ha ja igen, egy szóban lehet válaszolni a kérdésre: depresszió