Van itt olyan, aki nem képes szerelemre? Aki egyszeruen nem az a tipus?

Hát én képes vagyok szeretni, de a különböző belső hibáim miatt többé nem akarok kapcsolatot.

Az utcsó barátnőmet is azért kellett elhagynom mert szerettem. Vicces de ha tovább vele maradok, csak belekevertem volna a hülyeségeimbe.

Mivel nem igen tudtam megváltozni, ezért elhatároztam hogy egyedül leszek boldog. Viszont néha így is hiányzik. Szerintem emberfüggő hogy kinek mennyire. Ha egyedül van az ember, akkor jobban tud magára figyelni. Viszont veszteni is lehet így sok érdekes dolgot.

Szerintem az a lényeg hogy akkor érdemes egyedül maradni, ha nem ezen a párkapcsolatos témán feszeng az ember, és igazán boldog életet tud élni.

Elmondom az én esetemet. 22 éves srác vagyok. Idáig 6 átlagban egy évig tartó kapcsolatom volt (kamasz és komolyabb is). Azonban az első év után nem bírtam tovább ezt a lekötöttséget és amit megkövetelt az adott kapcsolatom. Mellesleg nem mondhatnám, hogy szerelmes voltam ez idők után is a másikba, maximum csak szerettem mint embert, de már az is eléggé necces volt ha hoszabban kellett együtt lennünk.

Az utolsó után ami 2 évig tartott hoztam egy döntést, hogy nem kezdek bele újabb kapcsolatba ha nem fogom úgy érezni, hogy talán ő az a híres igazi. Egyszerűen eljutottam odáig, hogy ha nem érzem amit kell akkor nem tudok kapcsolatban lenni. Azóta egypár csajjal barátság extrákban nyomom, itt ott egy éjszakás kalandok is kialakulnak, aminek van azért jó oldala is, kifejezettem élvezem jelen pillanatban az életemet, szabadon és feltüzelve.

Belegondoltam már abba is amit kérdésként fogalmaztál meg, hogy talán nem vagyok az a típus, talán tényleg abban lelem örömömet, hogy folyamatosan új embereket keressek, folyamatosan másnőket ismerjek meg és tegyem őket boldoggá, mint Casanova annó. Még ha a társaság nem is nézi ezt jól szemmel,azonban mindenki máshogy boldog. Én ezt nem mondom személyesen senkinek, hogy így élek, az egész egy privát téma nálam. Ugyan is sokszor felbukkanhatnak a féltékenység és az irigység jelei mások szemében.

Azonban az sem szégyen, ha arra gondoltál, hogy eggyáltalán senkid sincs. Meg kell tanulni válalni azt amik vagyunk !