Egyszeruen donteskeptelen vagyok mi legyen?

Most költöztünk el egy másik városba elkezdtem a 10.osztalyt egy suliba ahol szornyuek voltak a tanárok.Nagyon bunkók voltak,a diákok alig érdeklődtek irántam rossz volt egyedül lenni.

Mielőtt idekoltoztunk nagyon sok rossz történt velem.Kihasznaltak a barátaim,sok mindenen mentem keresztül persze attól még mert folyamatosan kaptam az ívet mindig próbáltam pozitív maradni,a sulival kapcsolatba is így voltam de nem lett jobb.Nehez volt,le voltam eszméletlenül maradva,mellette ugye edzésekre is jártam,a társaság nem volt jó nem fogadtak úgy be pedig egy kedves,mosolygós lány vagyok és mindenkihez kozeledtem de nekik ugye már kialakultak ott a dolgok.

Tehát eljöttem egy esti gimnáziumba abba a tudatban hogy így kicsivel sőt,sokkal könnyebb lesz.Nyilvan itt is kell tanulni,de edzeni eltudok járni normalisan.Viszont lényegtelen mert emellett ugyanúgy stresszes és feszült vagyok.Rossz hogy nincsenek velem egykoruak csak idősek.Jo,ide egész jól beilleszkedtem de most oszinten egy 55eves pasival vagyok úgy 'el'.Hianyzik a velem egykorú társaság,hiányzik az hogyha meglatok egy velem egykorut eszembe jut hogy de jó neki,vannak barátai,el jár pl bulizni nekem pedig erre nem volt így lehetőségem és én is szeretnék barátokat nem akarok egyedül maradni.

Az esti ahova járok egy sima gimibe bérel termet.Szuper suli,és oda fel is vettek volna de én azért nem választottam akkor mert vallásos és ezért mentem inkább a legrosszabb gimibe ami 'elmeletileg' a legrosszabb.De térjünk vissza.Tehat ott bérel termet az esti suli abba a gimnáziumba (nappalis gimnáziumba)

És mindig mikor megyek látom a diákokat.Ugy hiányzik.

Ja és persze az én életem ugye az éneklés és az edzés.Az a suli művészeti és sportos suli,de főleg sport.

Egyszerűen nem tudom mit tegyek.Sok jót olvastam róla hogy kedvesek,meg stb.

De félek hogy nem illeszkedek be.

Nyilván annyira ezt súgja a szívem hogy menjek oda de nem akarom hogy agyon legyek stresszelve amikor amúgy is stresszelek.

De lehet jó lenne megpróbálni kicsit depressziós vagyok amióta nincsenek barátaim a csalódások után hogy akiket annak hittem hátba szúrtak és atvertek de nem csak ennyi volt.

Az életem nincs úgy sínen.

De nem tudom mi lenne a jobb.

Nagyon örülnék ha valaki tudna segíteni.

Jovoheten egy pszichológust is felkeresek az egyeb problémáim miatt.

A stressz,az idegesség,a ritka szorongás miatt.

Mit gondoltok mit tegyek?