Csak velem van olyan hogy egyszerre vágyom szerelemre és magányra?

Azt hiszem érthető, miért érzel így. Majd idővel múlni fog ez az érzés.

Mit tegyél? Menj el a barátnőiddel ide-oda, és akkor megtapasztalod, hogy van élet szakításon túl is. Így nem fogsz a dolgokon agyalni, hanem egyszerűen kikapcsolsz.

Velem is ez a helyzet. Sokszor jut eszembe, a szép emlékek. Hiányzik az ölelése, a csókja. De tovább kell menni.

Tanulj a hibáidból. Erre az egy dologra biztosan jó volt a kapcsolat, hogy feltárja a hibáidat, ezáltal jobban ismerd magad.

Egy nagyobb szerelem, egy hozzánk jobban illő ember lesz a megoldás. Beszélgetnék veled, ilyenkor sokat segítene mindkettőnknek.

Ugyanez. Ez elméletileg egy természetes állapot. Most vagyunk a "senkiföldjén".

Egész kellemesen is el lehet tölteni ezt az időt, ha szervezel magadnak programokat (persze jobb, ha családdal, vagy barátokkal csináltok valamit, de kezdetnek az is jó, ha belevágsz valami újba... pl. elmész egy nyelvtanfolyamra). Csinálj valamit, ami amellett, hogy elvonja a figyelmed, hasznos is! Nem úgy, mint a gyékára írogatás :-)) Mondom én :-)