Remény vesztetté vált az életem. Nem tudom hogy tudnék kitörni. Mit csináljak? 25/f

Mert gondolom, végigpofoztak a gyerekkorodon üvöltözve, hogy tanulj és dolgozz, mert különben a társadalom szemétdombjára kerülsz, ellenkező esetben határtalan boldogság vár rád, aztán felnőttél, és senki le se szarja az irodalom érdemjegyeidet, hanem kelhetsz fel fél ötkor, és mehetsz belezni a csirkéket a szalag mellé, feltéve, hogy nem robban fel a negyvenéves, hörgő-zörgő busz, amivel minden nap üvöltöző cigányok, görbén néző öregasszonyok és hónaljszagú prolik között vagy kénytelen ingázni.

Rossz országban élsz. Akik elmentek Magyarországról, egységesen azt mondják, életük legjobb döntése volt. Kivéve azt a néhányat, akik a nagy pofájukból akartak milliomosok lenni, aztán kiröhögték őket, és hazakotródtak.

Cipő, táska, irány a Nyugat. Ahogy mások. Felejtsd el, hogy bármivel tartozol annak a szeméttelepnek ott Kelet-Európában. Miért, mit adott neked? Tőlem is csak elvenni tudott.

Te tetted fel azt a kérdést is pár órája, hogy új életet akarsz kezdeni?

Fejtsd ki konkrétan mi a bajod. Milyen a mostani helyzeted. Miben akarsz változtatni.

Nincs igazán megoldás. Nemrég olvastam egy hosszabb írást az Indexen: [link]

Elég hosszú, de az utolsó bekezdés a leglényegesebb pontja az egésznek és abszolút igaz. Ami pedig így szól:

"Ezek alapján úgy tűnik, hogy a talán még soha nem volt a történelemben a különleges tehetséggel vagy szerencsével – vagy a kettő keverékével – rendelkező embereknek annyira kedvező időszak, mint a mostani, és talán soha nem volt még rosszabb azoknak, akiknek átlagosak a képességeik, hiszen ők nemcsak hogy robotokkal találják magukat szemben a munkaerőpiacon, hanem emberek millióival is kell versenyezniük közben a globalizált munkaerőpiacon. Piketty erről nem ír sokat, de én főleg ezzel foglalkozom a kutatásaimban."

Úgyhogy az a nagy büdös helyzet, hogy az emberiség hihetetlenül túlszaporodott, ezért emberek milliárdjai (köztük mi is) járulékos veszteségek vagyunk. Vígasztalhat a tudat, hogy vannak, akiknek még tőlünk is rosszabb, vagy azért, mert olyan országban születtek, ahol még szegényebbek és kizsákmányoltabbak, vagy azért, mert betegségeik vannak.

De ez egyáltalán nem tud vigasztalni, főleg amikor nem telik el olyan nap, hogy ne ömlesztenék rá az emberre azt, hogy mindenki milyen jól él, mindenki milyen boldog.

Persze lehet itt motivációs videókat nézni meg boldognak lenni hajléktalanként is a kannásbortól amiért megvan a kezünk, lábunk és oxigént lélegezhetünk, de akinek ez a fajta valóságtorzítás nem megy, annak nem megy. Bármennyire szeretné, de nem megy. Még drogoktól sem.

Amit meg a második írt, hogy menj külföldre, az sem úgy van, hogy fogod magad és kimész. Első körben összespórolsz minimum félmilliót, de jobb, ha kicsit többet, amiből megoldod a kiutazás költségeit és egy közepes szállást. A közepes alatt azt értem, hogy a saját lakást még a garzont sem tudod megfizetni, de legalább ne 8 emberrel lakj egy szobában, ahol ágyi poloskák csípnek minden éjjel és a munkahelyedre se kelljen napi 3 órát ingáznod, mert külföldön azért vannak távolságok. Esetleg ne valami no-go zónában legyen, migránstábor közelében.

És akkor ott vagy, hogy képzetlenül és nyelvtudás nélkül egy idegen országban boldogulj, ahol többet keresel ugyan, de csak ha hazahozod a pénzt tűnik többnek, ott kint minden szolgáltatás drágább, a külföldiek is ide jönnek fogorvoshoz vagy szórakozni, éjszakai életet élni.

Ha itthon szarnak érzed magad, kint még kevésbé fogod teljes értékűnek érezni magad, hiszen hiába kedvesebbek és pozitívabbak az emberek, ott aztán még csóróbbnak fogod érezni magad.

Van egy jó és egyben rossz hírem:

minden a te kezedben van. azt csinálsz, amit akarsz.(itt most nem bűncselekményekre gondoltam)

sorry:)

sok sikert.