Ti hogyan "karácsonyoznátok" így?

Az a szomorú hírem van, hogy ha lesz egy baràtnőd, aki szeret, akkor sem fogod jobban érezni magad, csak még egy rohadt nagy bűntudatod is lesz, mert úgy érzed majd, hogy elcseszted a kapcsolatot, amire egész életedben vágytál. Személyesen tapasztaltam, én is pont ugyanezt éreztem.

A szeretet, a kedvesség elsorvad, ha mindig csak utálkozol. Gyakorolni kell, mert ha jön a lány, nem fogod tudni megfelelően kezelni.

Te is tudod, hogy 17 évesen fiatal vagy. Több huszonéves lányt ismerek, akinek nem volt se kapcsolata, se viszonya. Én is csak 25 évesen találtam párt.

Ha újra 17 lehetnék, gőz erővel feküdnék rá az önismeretre, a terápiára. Össze kell raknod magad fejben, hogy olyan életed lehessen, amire vágysz.

Minden tini ezzel küzd, csak a te önkeresésed egy durva depressziós narratívát kapott.

Karácsonyra vegyél valami finom kaját, nem kell "ünnepinek" lennie. Kérdezd meg a rokonodat, hogy milyen filmhez lenne kedve, és egyetek meg tvzzetek együtt.

Mondd meg neki, hogy szereted. Szavakkal, őszintén.

Kérj segítséget. Dolgozz magadon, ezt a munkát nem tudod megspórolni, de most van rá időd és lehetőséged.

És akkor nem teszed majd tönkre a nagy lehetőségeidet, amik majd jönnek.

Még nem veszett el semmi.

Javasolnám, menj el pszichiáterhez, és TB támogatással járhatsz ingyen pszichológushoz.

Elöször én is azt mondtam, hogy hülyeség, meg ezer kifogást,

de úgy gondoltam, rosszabb ennél nem lehet.

Kegyetlen tud ám lenni a tükörben látott önmagad, erre készülj fel, és nem a tükör a hibás.

Karácsonykor mindenkiben előjönnek ezek az érzések, a magányosság meg még jobban.

Próbáld meg nem kimutatni a családtagodnak, mennyire nem érdekel a karácsony, legalább ő örüljön egy kicsit.

" így fogadjon el valaki."

fogadja el pesszimizmust és imádjon?

álomvilágba élsz

Én úgy látom, hogy bármit is tanácsolnak neked az úgy sem lesz jó. 17 éves vagy, el sem tudod képzelni mennyit fogsz még változni és mennyire másképp fogod látni a dolgokat később. Ezzel semmi baj nincs hiszen mindenki változik valamilyen irányban.

Én hiszek abban, hogy pár nélkül is lehet valaki boldog és nem tartom jó dolognak mikor valaki egy másik embertől várja a boldogságot. Ez olyan dolog amit magadban kell megtalálnod, önmagad és az élet szeretét ami sokszor nem könnyű. Ha magadat nem szereted, ha ilyen negatívan állsz az élethez ha ilyen véleménnyel vagy magadról mint ahogy azt írtad azzal már alapból a boldog élet lehetőségét lököd el magadtól méghozzá nagy erővel.

Hogyan akarsz egy másik embert boldoggá tenni ha magadat sem tudod? Hogyan akarsz kapcsolatot építeni valakivel ilyen hozzáállással?

Nincsenek céljaid vagy bármi amiben sikert szeretnél elérni?

A párkapcsolat/házasság szép és jó de a jól működő kapcsolatért dolgozni kell, nem csak annyi, hogy elvárom a másiktól, hogy jól bánjon velem és szeressen.

De erről eszembe jutott egy hozzám közel álló ember. 5-6 hónapot jósolnak neki az orvosok. 24 éves, évek óta küzd a betegségével de olyan erő van benne annyi kedvesség, megértés és még egyszer nem hallottam panaszkodni pedig gyakran találkozunk, beszélgetünk. Ő mit meg nem adna azért, hogy egészséges legyen és élhessen de neki ez nem adatik meg sajnos.

Igen tudom ami az egyik embernek nehéz az a másiknak nem és fordítva.

Semmi bántás vagy lenézés nincs ebben de tudd azt, hogy benned is megvan a lehetőség egy boldog életre de addig erre nem sok esély van amíg ennyire pesszimista és negatív vagy és ilyen véleménnyel vagy magadról. Ha nem hiszed el, hogy megérdemled a jót, ha nem hiszel magadban és ezen az úton haladsz tovább akkor semmi sem fogsz változni.