Ti is arra vártok, hogy valaki kihúzzon titeket ebből a magányból és végre normális szeretet teljes életet éljetek?
Én igaziból egész életemben magányos voltam és nem jutott ki az életembe sok boldogság :( Jó, nem vagyok annyira idős de azért az idő érzem, hogy szalad el mellettem 18 vagyok (lassan 19) és még nem volt barátnőm, se semmilyen nemű kapcsolatom igaziból lányokkal. Fiú suliba járok ezért ez még jobban megnehezíti a dolgomat...
Szeretek beszélgetni, ismerkedni voltak már lányok akikkel beszélgettem csak ők is eltűntek, valószínűleg mert az ország másik felén laktak és csak unalomból beszélgetett velem vagy azért mert ő is magányos volt és jó volt, hogy valaki ott volt mellette....
Szóval mint említettem nem hozott még össze az élet egy lánnyal akivel végre boldogan élhetném az életem... Depressziós nem vagyok, csak egyszerűen szomorú és elkeseredett... Mert úgy érzem elpazarolom legszebb éveimet... Nem tudom, hogyan tudnék kimászni ebből a szomorúságból, mert emiatt nem is kezdeményezek mert igaziból félénk és visszahúzódó vagyok szóval soha nem mennék oda egy lányhoz... Ez tudom nem jó dolog de igaziból én ilyen vagyok, nem tudok megváltozni egyik pillanatról a másikra...
Olyan lányokat kéne találnom akik olyanok mint én és megértenek és nem néznek furának és különcnek...
Értitek amit mondok? Szerintetek mit kéne tennem?
18/F
#7: Azt tudom, én megteszem ami tőlem telik, de ez elég kevés tudom :(
Igen, próbáltam de semmi nem lett belőle... Nem vagyok egy adonis és emiatt nem előnyös számomra, inkább előbb megkéne, hogy ismerjenek és utána úgymond már kompenzálná a belsőm a külsőmet... Lehet ez elég negatív de én így tudnám elképzelni... Cserébe én sem várok el sokat tényleg a jövendőbelimtől... Szóval nem ez a baj, hogy 10/10-es tökéletes nőre vágyom akivel felvághatok vagy nem is tudom... Aki nem 3 órára lakik és szeret én már elégedett lennék :(
Igen, az lehet de az egyetem is elég kérdéses számomra, egyáltalán felvesznek-e oda ahova akarok menni... Mert nem minden áron akarok egyetemre menni csak egy bizonyosra ha meg nem vesznek fel akkor mindegy...
De nincs ilyen... Nincsenek jelek, hogy bárkinek is tetszenék... Senki sem néz vagy ilyenek. Nyilván ha bármi jelet is látnám, hogy tetszem neki akkor odamennék, de semmi ilyenről nincs szó sajnos... Annyira meg nem vagyok magabiztos, hogy csak úgy odamenjek erről beszéltem. Nálam ez nem így megy, egyszerűen nem!
#9:Mit tegyek? Nem tudok egyik pillanatról a másikra megváltozni... Ilyen vagyok. Mit kéne tennem? Odamenni minden nőhöz aki szembejön velem?
#10: Relatív mi számít boldogságnak... Boldog vagyok mert szerető környezetben növök fel, egészséges vagyok, jó suliba járok, jók a jegyeim. De emellett szomorú vagyok mert ezeket az örömöket nincs kivel megosztanom. A gondolataimat a véleményemet dolgokról, az ember társas lény és én ezt nagyon igényelném már...
Azt kéne tenned, hogy először is, hiába nem vagy adonisz, magadból kihozod a legjobbat. Ezzel önmagadnak is tartozol, meg azért elég, nem is tudom, gázos dolog keresni valakit, aki összejönne veled, de nem teszel semmit azért, hogy a másiknak tetsszen valamennyire, amit lát.
A másik, ezt mentálisan is meg kell tenned magadért, mert nagyon rossz úton haladsz. Most azt hiszed, mindenre egy nő lenne a megoldás, pedig nem. Ha össze is jönnél egy nővel, egy darabig az újdonság varázsa elnyomná, hogy ilyen "semmilyen" vagy, de utána visszajönne.
Minden rossz szándék nélkül írom, hogy a nők (vagy a férfiak) nem terapeuták, nem megmentők, nem hangulatjavítók. Neked most azért kell egy nő, mert hiányod van, valamit el akarsz venni. De nincs semmid cserébe. Ez nem jó biznisz, és ezt sugárzod magadból. Ha te nem törődsz magaddal, ha te nem tartod annyira saját magadat, hogy megmentsd, akkor más miért tenné? Te ezzel eldöntöd, hogy nem érsz annyit, akkor másnak sem fogsz.
#12: Köszönöm a kommented, segített!
#13: " Azt tudom, én megteszem ami tőlem telik" olvasd végig a kommenteket is kérlek. Kihozom én magamból amit tudok!
Itt valamit félre értettél mert én nem vagyok "semmilyen" én vagyok egy karakter és egy erős személyiség csak egyszerűen szomorú vagyok. Rengeteg dolog érdekel és rengeteg dologban jó vagyok. De ezt is leírtam olvasd végig a kommenteket, ha kell kétszer! Szóval igaziból szomorú vagyok amiért egyedül vagyok ennyi, és szeretnék valakit magam mellé...
Azt is írtam nem vagyok depressziós semmi féle terapeuta nem kell... Csak egy ember aki szeret és én is őt!
20:29
Gyáva vagy te végezni magaddal,azért próbáld meg..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!